...másként Meleg Méltóság Menetén, amelyen szombaton voltunk, és ahová félelemmel vegyes kíváncsisággal, várakozással és - mondjuk ki - boldogsággal mentünk életünkben először (Dénes, Mariann meg én, mi ketten mint valóban "odavalók") csak azt találtuk, amire számítani lehetett. Ezt azért mondom, mert mások most nyilván arról számolnak be, hogy mennyire megdöbbentően embertelen volt, pedig nem, ez nem így van - manapság az embertelenség nem megdöbbentő, vagy legalábbis ebben az országban nem. Tudtam, hogy lesz, és boldogan magamra is vettem a mindenhonnan érkező "Mocskos buzik!" szöveget. Igyekeztem megállni, amit a tapasztaltabbak mondtak, hogy erre nem szabad visszakiabálni azt, hogy "mocskos fasiszták", bár ez egy kis aszimmetriát hagyott és okozott a tudatomban, mert nekem nem illik bele a személyes világképembe, hogy ez két azonos minőséget jelenítene meg.:D (Mármint hogy én ugyanolyan leszek ettől, amilyenek ők lennének... Van erre vonatkozóan mégegy kérdésem: azt szeretném tudni, hogy az újfasisztát miért kell mostanában eufemisztikusan csak futballhuligánnak hívni?). Be kell vallanom, hogy még az első tojásokat is izgalmas örömmel fogadtam, olyasfajtával, amit a karácsonyi ajándék kibontásának pillanata okoz egy ötéves gyerekben - már elég nagy hozzá, hogy értékelje, ajándékot kap, és elég kicsi még, hogy a tárgyak iránti vonzalma minél erőteljesebb legyen. Dehát csak a bontogatás pillanata ilyen, mert az ötéves a csomag tartalma láttán rendszerint csalódott is lesz mindjárt - valami hasonlót éltem át magam is, amikor a tojásban nem illatos sárgája, hanem bűzös vajsav és diszperzitféle festék volt. Minden látszat csal, sajnos, és én még tapasztalatlan vagyok. Ettől még a kerítés mögött vonyító és visítozó magyarság virága erőteljesen hasonlított a ketrecbe zárt páviánhoz, ami persze minden bűzt édesít egy kicsit...addig legalábbis, amíg az ember rá nem döbben, hogy persze ezek ezt komolyan csinálják. Teljesen, halálosan, véresen. Nem mondhatom el magamról azt a szép dolgot, hogy valaha ártottam volna valamelyiknek személyesen, de mégis: ez megölne, felrobbantana, lelőne anélkül, hogy erre esélyt adna egyáltalán, mindezt csak azért, mert én biszexuális vagyok. Vagy talán azért, mert ilyen módon ő problémamegoldó szerepben tetszeleghetne. Olyasmi ez, mint a parlagfűirtás. Ha nincs parlagfű, nem tüsszögtök. Ha nincsenek homokosok, nincs Gyurcsány-csomag. Logikus, nem?

Mindez még mulatságosnak is tűnhetett volna, de volt valami, ami horrorparódiává tette a felvonulást: ez a valami a féltéglák megjelenése volt a hajigált tárgyak között. Mert az, ami egyébként igaz, hogy hajigáltak petárdát, azonosíthatatlan robbanószerkezetet, hangeffekteket generáló készülékeket, sörösüveget és locsolkodtak vajsavval bolondított festékkel, az még hagyján, mert ezek a dolgok legalább nem hasonlítanak röptükben sem tojásokhoz. Nem mondható el ugyanez a féltéglákról. Onnantól fogva, hogy féltéglát és tojást is dobálnak, ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy tojás vagy féltégla repül-e felé. Mi pedig benn voltunk, önkéntesen vonultunk be ebbe a kordonokkal elzárt patkánylabirintusba, ahol  csak előre meg hátra van, mindkettő egyformán közel az ellentüntető díszmagyarokhoz, ráadásul visszafelé is tilos menni. Ez a valami, nem tudom mi ez, olyasvalami, ahol megsemmisülnek a bejárt irányok, csak az a pont van, ahol vagy, és a vonal, amelyen menni fogsz. Mész előre, és örökké a 0 feliratú helyen tartózkodsz. Tehát: ennek a valaminek a büszke foglyai voltunk mi. Ez is segítette a féltéglás embervadászat sikerét. A féltéglákra visszatérve: valakit el is találtak vele. Gondolom, nem lehet tudni, ki volt az. (Egyébként is, a légújabbkori magyar jog már súlyos testi sértés elkövetését is megengedi a vélemény szabad kinyilvánításának érdekében.) Láttunk olyasmit, hogy az út mentén rendőrök tepertek le valakit, de ha lassítottunk, rögtön felhangzott a szervezők erélyes felszólítása: "tovább, tovább, ne bámészkodjatok!". A sajtóban meg már valóban csak annyi volt, hogy a tojásdobálás teljesen szabályos véleményközlési forma. Nem is beszélve arról a valóságos ostromállapotról, ami az ötvenhatosok terére való bevonulásunkat kísérte. Igen, alkotmányos alapjog, valóban.

Azért mégis van valami, ami miatt aggódom, és amiben kicsit félve egyetértek Tomcattel, a díszmagyarság bloggerével. Ha a bíróságok ítéletei megerősítik a fasiszta magyar testvéreket, hogy szabad véleményt nyilvánítani füstölgő savas üvegekkel, akkor egyrészt jövőre majd jön valami, amit eddig még nem volt szabad (újabb próbára téve az Alkotmánybíróságot, amely csak a Vörös Csillag viselését tiltja vasszigorral, a sósavas üvegek dobálását egyéni szabadságjognak tartja, ami minimálisan sem korlátozható), ha (és az a másik dolog) egyáltalán lesz jövőre. Idén mozgókordonnal a baloldalunkon és rohangáló, erősítésért telefonáló 2000 rendőrrel a jobboldalunkon végigszaladtunk a belvároson. Heten közülünk megsérültek. Jövőre talán majd nem engedélyezik a felvonulásunkat, mert "nem tudnak" (nem akarnak?) megvédeni minket. Én már hallottam olyasmit, hogy a magyar gárda őrzővédő-magánnyomozó céggé alakul (vagy ilyesmit hoz létre). Állítólag a személyes szabadságot fogják védeni, nyilván nem a miénket. Talán nem is baj. Gyertek ki, gárdisták, és jövőre vigyázzatok ti az ellentüntetőkre, hátha több rendőri erő jut nekünk.:D Biztosan nem lesz sok dolgotok. Mert sajnálnám ám, ha nem lenne több melegfelvonulás. Én ugyanis még csak most kezdek belejönni.

És vigyázzunk, mert a fáma nemsokára így kezdődik majd: "Először a melegekért jöttek, de én nem szóltam mert nem vagyok homoszexuális, sőt..."

A kordon mellett álló, szörnyülködő idős hölgyeknek pedig azt üzenem, hogy nem tőlünk kell félni.

biszex