Temporary

A politikus jelentőségteljesen körbenézett az őt pásztázó kamerákon. A legnézetteb tv-csatorna stábján kicsit pihentette a szemét, majd elmosolyodott. Ez volt az a 10 másodperces mézesmaci-mosoly, amit csak a politikus tudott. Persze, ahhoz, hogy megérthessük a történetet, tudnunk kell egy s mást a politikusról.

Természetesen független jelöltként került a Parlamentbe. Mindenki tudta, hogy nem érdemes a nagy pártokra szavazni, így szívesen támogatták a politikust. Tulajdonképpen azért, mert Orbán Viktort már kezdték unni, Gyurcsány Ferencre meg mérgesek voltak. Nem is beszélve Medgyessy Péterről, akit viszont már teljesen elfelejtettek. De ő, a politikus, más volt. Neki minden szavában bízni lehetett. Sose lehetett ugyan tudni, hogy szavazásnál melyik gombot nyomja majd meg, és hajlamos volt változtatgatni véleményét. Mitöbb, hol liberálisként, hol baloldaliként, hol jobboldaliként reklámozta magát, de végeredményben megegyezhetünk abban, hogy keresztény és magyar volt, a tömegek számára pedig ez volt a lényeg.

- Mi a véleménye Önnek arról, hogy tekintélyes jobboldali vezetők szerint Ön a kommunisták szavazataival szerezte mandátumát?
A politikus hosszú csend után ismét felöltötte azt a bizonyos mosolyt.
- Nos...ez természetesen puszta koholmány.
- Meg tudja ezt indokolni?
- Nos...nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban indokokra volna szükség. - mondta a politikus, és megigazította félrecsúszott nyakkendőjét. - Végülis valamennyi parlamenti párt egyetért abban, hogy az egy illegitim diktatúra volt.
- Miért, milyen lenne Ön szerint a legitim diktatúra? (Bár nem értettem egyet vele, magamban meg kellet dicsérnem a riportert: az ilyen kérdések ritkák.)
A politikus zavarba jött. Tudta, hogy a mostani rendszer messzemenően demokratikus, de tulajdonképpen nem értette, hogy miért. Legutoljára ezt mondták neki, és azért kapta a pénzét, hogy ő is ezt mondja; hogy is mondhatott volna mást?
A riporter pedig, ha szemfüles lett volna, megláthatta volna a valóságot. Egy kommunistának erre a kérdésre ugyanis azt kellett volna válaszolni:
- Hát a proletárdiktatúra!
Ezt persze senki nem mondhatja, aki már egyszer bekerült a Parlamentbe.
Sőt, akkor sem tanácsos, ha a közeljövőben akar.
A politikusnak pedig megköszönték az interjút, és végre eleresztették oda, ahová való volt: rózsadombi villájába.

Thürmer Gyula valahol a lakásán izgatottan igazgatta nyakkendőjét, valamint közepesen emelt hangon ingvasalási utasításokat adott feleségének.
- Igazán tudhatnád, hogy hiába vasalom ki az ingedet! Végülis úgyis tiszta púder lesz, ha a stúdióban leöntenek azzal a poros masszával.
Persze Gyula erre nem mondott semmit. Egyrészt azért nem, mert tudta, hogy amit a felesége mond: igaz. Másrészt azért nem, mert azt is tudta: fölösleges vitázni vele. A harmadik érvet pedig elfelejtette, úgyhogy nem mondhatta el nekem.
- És miért olyan fontos neked ez az interjú?
- Mert semmi esélyünk, ha nem tompítok. Tompítani kell a feszültségeket.
Thürmer Gyula egyetlen esélye a Parlamentbe való bejutásra a benyalás volt. Benyalás Orbán Viktornak. Hogy miért? A válasz egyszerű: úgy gondolta, hogy csak a szocialista párt szavazóit tudja elcsábítani. Tehát, ha ő bejut a parlamentbe, mindenképpen Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. Tudta, hogy mit kell tennie ennek érdekében. A dolog fő alkotóeleme a népfrontpolitika teljes mellőzése volt.
"Önmagunkban vagyunk erősek. Nincs szükségünk semmilyen szövetségesre. Reméljük, hogy azok az emberek, akik a szocialista párt szavazótáborát erősítik, rájönnek majd, hogy ez nem más, mint a tőke pártja. Hát, az ilyeneket várjuk vissza a Munkáspártba.
(...)
Nem akarjuk megdönteni a kapitalizmust. A svéd jóléti államban pl. sokkal nagyobb esélye van a munkásnak, hogy megéljen, mint a magyarországi vadkapitalizmusban. Mi nem vagyunk a jó kapitalizmus ellenségei."
Thürmer Gyula szorgalmasan gyakorolta beszédét, hiszen egyetlen célja volt: bejutni a Parlamentbe. Tudta jól, hogy az elvek nem számítanak, s mi tagadás, igaza volt. Be kell jutnia. És bármi áron, de eléri a célját!

Orbán Viktornak ezalatt kevés dolga akadt. Persze, ez általában így volt vele. Jellemző mosolya arcára fagyott, feketekávét kortyolt, s közben a Thürmer Gyulától kapott dokumentumokat és szerződéseket rakosgatta.
Az a hülye...hát tényleg azt hiszi, hogy bejuttatom a Parlamentbe? Nem, Viktor tudta, hogy ezt nem teheti meg. Természetesen azzal egyetértett, hogy Gyula elszipkázza a szavazatokat a baloldal esélyes része elől. Ez neki nagyon jól jött. Ezért is tűzött zászlajára egyfajta új konzervatív értékrendszert. Olyasmit, amiben a munkások jogaiért és a munkabérekért aggódott. Persze tenni érte: nem szabad. És közösséget sem szabad vállalni. A Gyulával megbeszélteket csak jótékony üzletnek szabad tekinteni. Mindegy, hogy Gyula bejut-e a Parlamentbe. Csak az a fontos, hogy ő, Viktor legyen a miniszterelnök.
Viktor azt is tudta, hogy minél inkább egy zászló alatt kell egyesíteni a jobboldalt. Ezt pedig úgy akarta elérni, hogy burkoltan és antifasiszta módon - fasiszta "értékeket" vállalt fel. Persze, meg kell nyugtatnom az Orbán-szavazókat: Viktornak csak a szélsőjobbos szavazók kellettek. A többség által elutasított szélsőjobbos eszmerendszer - púp volt a hátán. Kénytelen volt az egészet úgy felfogni, mint egy kétismeretlenes egyenletrendszert.

A politikus kétéves gyermekét sétáltatja a Rózsadombon. A környék tele van igazán szimpatikus kutyás nénikkel: ezek a nénik a kisgyerekekért jellemzően éppúgy odvannak, mint szeretett Alexandra kutyájukért. Persze, a nénik sokszor meg is állítják a gyerekeket, és kérdéseket tesznek fel nekik. Olyan kérdéseket, amiket a felnőtt nénik szoktak: nevekről és számokról.
- Hogy hívnak? - kérdezi  most a szimpatikus hidrogénszőke néni a kisfiút.
A kisfiú csak áll, szót se szól. Talán gondolkodik.
- Mondd meg szépen a neved a néninek! - vigyorog a politikus.
- Felej szépen, ha kérdeznek! - mosolyog a néni is.

Természetesen üdvözlünk minden olyan politikust, aki kétéves, szöszke gyermekét a Rózsadombon sétáltatja.
De azért legközelebb, mikor azt mondják: "Felelj szépen, ha kérdeznek" valaki igazán megkérdezhetné tőlük:
- Miért? Közületek ki szokott?