I.
Jártam az éjjel a bárban
oszladozó figurák közt
Majdnem olyan, mint nappal:
Lüktet a lélek a zajjal
Lüktet ezernyi pohár bor:
véres indulatok.

Jártam a bárban a sarkon
hánytat a sors: oda-vissza
Szájam a kín ha kinyitja
Nyikkan a szíj, mi becsukja.
Nyikkan a szíj: ezer ember
Gúnya bőgve kacag fel,
Hangos tőlük a kocsma.
Rabként kötnek a botra,
S gyilkos kéz veri, fojtja,
Vasból lánc, ami fogja
Minden gondolatom.


II.
Hol vagy, ország?
osztály?
Hát nem tudod, hogy az vagy,
ki vasba öltözött?
Nekem Attila mondta
Tegnap éjjel jelent meg
E rút kocsma fölött.
Hogy ezt országnak mondják?
S jogállamnak?
Nem látod? Az ő jogállamuk ez.
Vedd a vasat hát, és csak
puszta kezeddel döntsd meg
Minden fegyverüket.


III.
Így lesz. Egyszer az osztály
Ébred, kezdi a dolgát
Friss lesz és fiatal.

Nincs már botja se lánccal
Szemben áll a halállal
Zúg a szent csatadal.

Száz és száz elesik majd
Mégis jönnek az ezrek
Harcban lelni halált.

S ott áll fényben az osztály,
Csillag ég a szemükben
S Vérben áll a határ.