Pajkos Judit Klüthaimnésztra, egyetlen drága főnököm (viccen kívül: tényleg ő az egyetlen főnököm) elszenvedte élete első darázscsípését.
És annyira sajnálom, hogy nem tudom nem megemlíteni itt.
Persze ez a kis sérülés nem akadályozza meg abban, hogy beledézsmáljon a kajámba, amit tényleg csak azért hagytam az asztalon egy rövid időre, hogy ide írjak. Meg hogy elolvassam Árpi blogját...
Mivel tényleg titokban tartottam ezt a blogot (eddig csak az a két, nem, három ember tud róla, akikkel ma találkoztam), ezért nem valószínű, hogy bárki olyan olvasná, akit nem ismerek. De arra az esetre, ha ez mégis előfordulna, lefordítom az iménti bejegyzést: a macskám cseszegetett egy darazsat, ami erre megcsípte.
(Ja és Pajkosnak még most a legjobb...mert az lesz majd az igazán pocsék, mikor olyan rrettenetesen visszket...)
Most jó éjszakát kívánok mindenkinek (még be se fejeztem a vacsorát). De a gépről mégis leszállok végre, mert az már igazán túlzás, hogy a gépezésért még a vacsorát is félbehagyom.
Gyógyulj meg!
2007.04.15. 23:02 | Avicenna | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://temporary.blog.hu/api/trackback/id/tr5359064
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
