Az ATTAC vezetőségin nem voltam, egy gyomorfájás "kimentett", pedig szívesen mentem volna. Semmi baj...ha TGM sosincs ott, egyszer hiányozhatok én is.
Viszont bamba voltam egész délután. Sőt: hatékonytalanabb, mint valaha. Annyi időm volt, hogy fél órával előbb bekapcsoltam a tv-t, mint ahogy a "műsorom" kezdődött (az egyetlen műsor, amit a tv-ben nézek, és aminek a címét most nem árulom el). Benyomtam a "rec" gombot, és kimentem a fürdőszobába. Ráérősen, csak úgy az élvezet kedvéért borotválkozni kezdtem, aztán szétkentem magamon egy fél tégely hidratálókrémet. Ennek persze tényleg semmi értelme nem volt, csak azért csináltam, hogy gondolkozhassak. Nem jött össze.
Bementem, és leállítottam a felvételt.
- Éhes vagyok. - mondta Zsófy, persze a gép mellől. - Hozz nekem kaját!
Elmosolyodtam.
- Chipset?
- Legjobb lenne.
- Na jó, legyen.
Elindultam a boltba. Gépiesen elvettem egy kosarat, aztán bementem a polcok közé és...
...levettem a polcról a kiszemelt árut.
Na jó, akkor most kifizetjük...
- Te jóságos ég! - nem volt nálam pénz.
- Akkor itt hagyja a teát?
- Mi? Teát??
Otthon hagytam a pénzt, és chips helyett ice teát akartam venni. (Ez jellemző...)
Felmentem pénzért. Kivettem egy 200-ast a borítékból. (Nem, azért sem veszek nagy adag chipset.) Újra lementem.
Edit nénivel, általános iskolás osztályfőnökömmel és magyartanárommal találkoztam. Beszélgettünk Zsófyról, egyetemről, bolognáról, mi volt, mi lesz...
- És hova szeretnél menni?
- Hát...fizikus vagy vegyész szakra.
Szinte szomorú lett:
- Pedig te igazán jó voltál humán vonalon.
Mindezt csak azért jegyzem meg, mert úgy érzem, rendes tőle, hogy egyet nem értése ellenére támogatta azokat a materialistának és versnek lenni vágyó rigmusokat, amik akkoriban születtek az agyamban.
Ezután már tényleg semmi más nem volt hátra, mint fizetni, és hazavinni a hagymás-tejfölös chipset.
(Amikor chipset veszek a húgomnak, mindig arra gondolok, hogy vajon mit gondol rólam a pénztáros, hogy beállok a sorba egy darab chipsszel. Biztos azt hiszi, hogy nekem kell, és - mint a reklámban - "bármire képes vagyok érte".)
Mikor feljöttem, már sötétedett. És sokadszorra újra láttam egy fiút, aki erre lakik. És mindig itthon van.
Csak úgy szórakozásból...
2007.04.16. 20:01 | Avicenna | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://temporary.blog.hu/api/trackback/id/tr559462
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.