...ezen akkor, ha úgy gondolkodtok és nyilatkoztok, hogy "a tolerancia a kisebbség uralma a többség felett". Mindenkinek közös érdeke, hogy genetikailag meghatározott beállítottságunkat, ami nem egészséges vagy beteges, hanem olyan, amilyen - mint szőkének vagy barnának lenni - elfogadhassuk és egészséges környezetben, olyan környezetben, amely ezekben a dolgokban az égvilágon semmi furcsát nem lát, megélhessük.
Íme hát, itt van ez, amit most ezért bemásolok ide:
Kérlek, olvasd végig ezt a szórólapot, ami rólam szól!
Lehet, hogy lesznek dolgok, amik egy kicsit furcsán hatnak majd először, de remélem, hogy a szórólap személyes hangvétele segíteni fog abban, hogy jobban megismerd a melegeket.
1973 május 10-én születtem Budapesten. Édesanyám nagyon szeretett, és mindig óvott a veszélyes dolgoktól, nem hagyott fára mászni, és azt mondta, ne focizzak, mert az durva dolog, ezért lettem biszexuális.
Igazából persze csak azért mondom, hogy biszexuális vagyok, mert magam előtt nem merem beismerni, hogy valójában homoszexuális vagyok. Biszexuálisok ugyanis nincsenek, az emberek vagy nőkhöz, vagy férfiakhoz vonzódnak szerintem.
Édesapám mindig kiküldetésben volt, honnan is tanulhattam volna férfias viselkedést? Ezért aztán nem is okolom magam: erről nem én tehetek. Szerintem én így születtem.
Nagyon szeretek női ruhába öltözni, már kisgyerek korom óta mindig ezt csinálom. Emellett mindig is vonzottak az olyan férfias dolgok, mint a fáramászás és a foci. Ma is minden nap borotválkozom. Szerintem két férfi szerelmében az a szép, hogy abban nincs semmi nőies. De persze nem utálom a nőket sem: a nő-férfi kapcsolatban meg az a szép, hogy annyira különbözünk egymástól.
Kedvtelésem a mozi, a színház, szeretek olvasni, és gyerekeket megerőszakolni. Ebben az a szép, hogy olyan természetellenes. Hiszek istenben, ha tehetem minden reggel csecsemővért iszom, hogy idegesítsem. Ettől eltekintve nagyon jó a kapcsolatunk.
Engem is egy 45 éves férfi tett biszexuálissá tizenhárom éves koromban, de erről nem szívesen beszélek. Gyakran vagyok depressziós, ilyenkor csak az segít, ha meggyilkolhatok valakit. Tegnap például az anyámat öltem meg, csak előtte még megerőszakoltam.
Azt szeretném, ha az emberek könnyes szemmel tolerálnák a melegeket, és nem kéne félni, járhatnánk kézen fogva az utcán, meg ilyenek, és mindenki megismerne minket, hogy tudják, mi ilyenek vagyunk. Még nem szóltam a leszbikusokról. Ők azért tetszenek nagyon, mert mind olyan férfiasak. Imádom az izmos, vastag combú nőket.
Nos? Mi ez vajon?
