Temporary

Szia.

Emlékszel rám? Régen annyira a bögyödben voltam. Mindig csak cöcögtél rám. Hát rájöttem, igazad volt. Először még próbáltál kérdezni tőlem. Na nem azért, mert szükséged lett volna bármilyen információra, csak beszélgetni akartál. De velem nem lehetett. Mindenre mondtam valami jobbat. Mármint olyat, amire azt hittem, hogy jobb. Mindenre azt mondtam, én azért nem tudok válaszolni neked, mert ehhez is túl okos vagyok. Te sosem mérgelődtél, de zavart, és sehogy sem tudtad a tudtomra adni, hogy hagyjam már abba, mer ez annyira gáz...

Emlékszel? Leszegtem a fejem az utcán. Mindig szembetalálkoztam a tanáraimmal, de én nem vettem észre őket, ők meg jól megjegyezték maguknak, hogy már mást se csinálok, csak a koffeint nyelem. Látszott, hogy igazán ébren sem vagyok, csak próbálom tartani a lendületem, hogy mindenki lássa, hogy okosabb vagyok.

Emlékszel, mikor a vidámparkban felültünk arra a kis vasútra? Előtte nevettem, hogy mennyire szánalmas. Te csak intettél nekem, hogy "várj", és mikor elindult, én visítottam a legnagyobbat. Legközelebb már csak azt bizonygattam, hogy mennyire jó ez, és a vonat végébe ültem, mert az csapódott, mint az ostor vége. Egyébként is, mindenkit kinevettem, mert úgy éreztem, hogy másképp látok. Hogy másik dimenzióban vagyok. Pedig csak arra kellett volna rájönnöm, hogy vidámparkba járni hülyeség.

És egyébként mindig bemeséltem magamnak, hogy már megint beteg vagyok. És kicseleztem az orvosokat, hogy elküldjenek a vizsgálatra, mert én mindent de mindent jobban tudok. Gyűjtöttem néhány gyorstesztet, és ellentmondtam minden dokinak. Na, mondjuk ez legalább bátor dolog volt, tudván, hogy ők is mennyire sznobok.

És látod? Most teljesen más vagyok. Nem vagyok már sem okos, se bármi más. Csak itt ülök, és pötyögök neked, mert annyira egyedül maradtam, hogy már akár te is jó lennél nekem, te, aki tudtad, hogy teljesen más vagyok, mert ha okos nem is, de bolond az vagyok. És most, így utólag, hogy nem vagyok okos, már azt is látom, hogy okosabb voltam, amíg el nem kezdtem lefelé csúszni, és mivel minden relatív, a mához képest tegnap okos voltam: ez talán mégis felment egy kicsit, mert azt jelenti, hogy ennyire, ha jobban nem is, mégis igazam volt.

Te nem hallasz, és nem válaszolsz. Én itt ülök, és pötyögök neked. Látod, még arra sem voltam képes, hogy írjak neked egy rendesebb levelet... (tollal, papíron: a címem sem ismered, ha megtudnád, meglátogatnál? - lehet...)