Temporary

Én igazán nem vagyok nagy pláza-rajongó. Általában utálom a tömeget. (Néha viszont jó elvegyülni benne.) Egyetlen bevásárló-központ áll közel a szívemhez, ennek is személyes okai vannak.
Én igazán nem vagyok nagy ruhabolt-rajongó. Azt mondják, ez látszik is rajtam; állítólag kissé szedett-vedett vagyok. A cipőboltokkal toleránsabb voltam egy időben, de mára már azokat is megutáltam, leginkább azért, mert egy darab 35-ös cipőjük sincs. (Ja, és pont 36-tól árulják a cipőket.)
Úgy általában nem szeretem a boltokat, és mikor igazán dühös vagyok, gyakran gondolok az éhbérért dolgoztatott pénztárosokra, árufeltöltőkre, pakolósokra, takarítókra, wc-s nénikre. Néha még a bunkó biztonsági őrőket is megsajnálom: mitől lettek ilyenek?
Nem tudom, mennyire vagytok járatosak az üzletek világában. Én magam nem vagyok az, mégis meg kell említenem néhány boltot, amiket különösen utálok: C&A, Calzedonia, és Zara.
A C&A-ba tegnapelőtt kényszerültem be, mert Lidinek szüksége volt egy vékonyabb kabátra. Rengeteg cucc volt nálunk, beleértve azokat a kabátokat, amikben odamentünk, továbbá azt a kabátot, amit nekem vettünk - előtte.
Anya pedig minden cuccot rám pakolt, egész úgy éreztem magam, mint egy málhás szamár. Ő tehát állt a tükör előtt, én meg tartottam a cuccokat. Egyszercsak jött egy nő. Fiatal volt, barna, sűrű hajú, nem mellesleg két méter magas, és meglehetősen formás. Tulajdonképpen rám se nézett, csak felszegett fejjel kicsit rámkaffantott, ami valami olyasmit jelenthetett, hogy "hé, menj már el az útból, mert itt van dolgom". Persze azonnal pusztultam onnan, ő meg (semmi köszönöm) nagy méltóságteljesen a polc mellé libegett, és válogatni kezdett. Nemsokára be is fejezte, és elvonult.
Egész nap evett a méreg. Miért hiszi az ilyen, hogy miatta kel fel a Nap?

A másik, kellemetlen tapasztalatom a Calzedoniában volt (ez egy zokni-harisnya bolt), egy eladóval. Neki már a fizimiskájáról látszott, hogy nem egészen normális, vagy legalábbis nem az a fajta, akivel ki tudok jönni. Platinaszőke dinófeje volt, nagyon tette magát, és bájhangon csevegett mindenkivel, akin látszott, hogy vastag a pénztárcája. Zsófy egy sima, minta nélküli harisnyát akart venni, de nem merte megkérdezni tőle, hogy hol találja, ezért engem kért erre meg. Odaálltam a pénztár elé, és vártam. És vártam, és vártam, és...10 percnél is többet vártam összesen, miközben más vevők jöttek-mentek, és gond nélkül vették fel a bájcsevegős stílust. Végül kicsit lenéző tekintettel felém fordult, és nem kevésbé lenéző hangon értésemre adta, hogy most mondhatom, mit szeretnék. Próbáltam ehhez a stílusához is alkalmazkodni, hasonlóan kedvesen elétártam a mondandómat, és távoztam az üzletből, a további válogatást Zsófyra bízva. És oda se megyek be többet.

Voltak persze ezen kívül is esetek. Egy alkalommal Dénessel mentem be egy ajándékboltba az Árkád emeletén. Mindenféle illatos olajokat árultak, amivel önmagában véve nem lett volna baj, csakhogy ezeknek különösen művi és különösen erős illatuk volt. Ezért Dénessel elkezdtük hangosan fikázni a termékeiket.
- Mi a probléma? - jött oda azonnal egy eladónő. Gondolhatni, hogy nem beszélt túl udvariasan.
- Hát, csak azt nézzük, hogy milyen büdösek ezek az olajok.
- Nem muszáj őket szagolgatni. Egyébként is, milyen udvariatlanok vagytok ti.
Csodálkozó szemeket meresztettem, és megkérdeztem, miért.
- Háááát....ha bemegyünk egy boltba, először is: köszönünk.
- Ez nem így van. Mi vevők vagyunk, és mivel te vagy az eladó, neked kell előre köszönnöd.
- De én ismerem az XXX kódexet. Azt is tudom, hogy ez hányadik paragrafus. Igen, tudom.
- Hm, ezt nem értem. Neked jogi végzettséged van?
- Nem, de én tudom az illemszabályokat, veletek ellentétben.
Egy ideig még folytatódott a huzavona, aztán elmentünk.

És az egésszel csak annyi a gondom, hogy mivel nekem van kisebb önbizalmam, bármi is történik, mindig úgy érzem, hogy alulmaradtam az ilyen emberekkel szemben.