Ülök a moziban, és önfeledten bámulom a 35 perces reklámblokkot.
Smart kártya. McDonald's. Hollywood Multiplex. Simply clever. TV2. Budapest Bank. Ideas for life. Bulvármagazin. Digitally yours. Gyors ügyek sávja. Connecting people.

Szerkesztőbizottsági ülés minimális költségvetésű havilapnál. Vitatkozunk. Jelcinről. Azaz bocsánat: Yeltzinről. Nem a politikai tevékenységéről, hanem a nevéről. Hogy írjuk?
- Természetesen y-nal. - mondják többen.
- Már hogy írnánk y-nal?? Hiszen az MTA adott átírási szabályzatot: az orosz neveket fonetikusan kell írni.
- De hiszen senki nem írja úgy őket.
- Ha y-nal írod, az helyesírási hiba. Olyan, mintha egy g-vel írnád, hogy segg. Hány g-vel írod?
- Lehet azt egy g-vel írni...
Aztán a csodálkozó tekintetekre rávágja:
- Persze, úgy, hogy valag.

A seggnyaló magyar pedig megírja a dolgozatát Yeltzinről, ellátogat a Palace Westendbe és vesz egy Simply clever Skodát.

Mindez persze nem felháborító. Teljesen logikus. Annyit jelent ez, nem többet, s nem mást, minthogy szupranacionalizálódunk.

Na de mit jelent ez? Csodálatos, széles, nemzeteken átívelő összefogást?

Nem. Sokmindent jelent, de az egyik ezek közül az, hogy mi mindannyian azoknak a seggét nyaljuk, akik a pénzt és a tőkét hozzák. Egészségetekre, kedves magyarok!