Temporary

Szerintetek jó időpont október 19-e? Nekem két évfordulóm volt eddig életemben, és mindkettőn beteg voltam. Most Dénes is az. Ott fekszik a másik szobában, és nem is hall engem...

Amikor ki akarod nyilvánítani a véleményedet, rögtön, előre mentegetőznöd kell. Biztosítani a hallgatóságot, hogy nem vagy ez, nem vagy az, nem vagy amaz... "Én nem vagyok rasszista, / feminista, / politikus, / ésatöbbi, de...". Pedig ha az vagy, hát az vagy. Feminista vagy? És akkor mi van? Rasszista vagy? Na elmész te a kurva anyádba. (Nyilván igazságtalan és részrehajló vagyok, hogy máshogy ítélem meg a kettőt. Részrehajló vagyok? Ez mit jelent? A válaszom valószínűleg: mint a pinty!) És: ha igazad van, igazad van, ha nem, minek mentegetőzöl.

Szóval a minap beszélgettem valakivel, mint kiderült utólag, egy kis bunkó farokkal.
"Te feminista vagy?"
...
"Na persze...a nők felsőbbrendűek, mi?"
"Tessék, kisapám???"

Lényeg, hogy igenigen felturbózta, felcsigázta, mitöbb - ez a helyes szó - felbaszta a már egyébként is dús ingerekben részesülő központi idegrendszerem. Mert igen: nekem is van. Szóval, sokat gondolkodtam rajta, hogy mit üzenjek ennek a "kis bunkó faroknak" (hm, amúgy láttad a terepjáróját?). Nagy autó, kis pöcs? Én csak az autóját láttam amúgy a kettő közül...

Szóval, azon gondolkodván, hogy mit üzenjek neki, úgy döntöttem, küldök egy idézetet. És a konklúzió: feminista vagyok-e? Nem tudom. Nyilván nem pártolom a nők kizsákmányolását. De a kizsákmányolás mint olyan, és így a nőké is, erős kapcsolatban van az osztályérdekekkel. Hasonlítsátok csak össze a nők helyzetét a rendsz.vált. előtt és után. És mégelőbb: a Szovjetek előtt csak tuberkulózisa lehetett a nőnek...


Szóval az idézet:

"Mert a női munka sosincs kész,
és alulfizetett,
vagy meg sem fizetik,
unalmas vagy örökké ugyanaz,
s minket rúgnak ki elsőként,
és az fontosabb, hogy nézünk ki,
nem pedig az, amit csinálunk,
és ha megerőzakolnak, az a mi hibánk,
és ha megvernek, biztosan mi provokáltuk,
és ha felemeljük a szavunkat, csak nyafogó szukák vagyunk,
és ha élvezzük a szexet, nimfománok,
és ha nem, frigidek,
és ha a nôket szeretjük, csak azért van, mert nem tudunk magunknak 'igazi' férfit megkaparintani,
és ha az orvosnál túl sok kérdést teszünk fel, idegbetegek vagyunk ésvagy tolakodóak,
és ha önkormányzattól bölcsődéket, óvodákat várunk el, önzőek vagyunk,
és ha kiállunk a jogainkért, agresszívek és nem nőiesek,
ha meg nem, tipikus gyenge nők,
és ha férjhez akarunk menni, csapdába akarjuk ejteni a férfit,
és ha meg nem, természetellenesek vagyunk,
és mert hogy még mindig nem hozzáférhetô egy jó és biztonságos fogamzásgátló szer, a férfiak bezzeg a Holdon járhatnak,
és ha nem tudunk vállalni egy terhességet, vagy nem akarjuk, bűntudatot keltenek bennünk az aburtusz miatt,
és Sok-sok mások ok miatt a nőmozgalomnak vagyunk a tagjai."

(Joyce Stevens)

 "Igen, több ilyen természetes módszer is ismert. Közülük legbiztonságosabb az ún. tüneti-hőmérőzéses családtervezési módszer, melynek biztonsága összemérhető a legújabb kombinált fogamzásgátló tabletták biztonságával és felülmúlja a méhbe helyezhető spirál, valamint szinte az összes többi mesterséges módszer hatékonyságát."

És egy link.

Te biszbasz vagy, én meg fiszfasz...
Úgyhogy most utáljuk egymást.
Persze, nem az elvi különbségekre gondolok. Azokért lehet egymást utálni. Még bűntudatom sincs miatta, csak egyelőre nem megyek vele sokra, hogy xxx nácit/hóhért/fasisztát, (xxx helyére bármelyikőjüket be lehet helyettesíteni) nem csípem. Erről is volna még kedvem beszélni (hogy is történt a második világháborúban, hogy minden német egyet akar?), de nagyon messze vinne.
Azért is utálhatjuk egymást, mert vannak szőkék és nemszőkék, meg informatikusok, akiket mindenki más kockának tart. (Azt, hogy vannak közöttük kockák, maguk az informatikusok is beismerik, de a sztereotípiák az általánosítással kezdődnek.) Vannak drogosok, alkoholisták, koffeinisták, leszbikusok, buzik, heterók, édesszájúak, citromgyűlölők, amerikaiak, hollandok, zsidók, romák... Nem szívesen vállalkoznék annak az elemzésére, hogy miben különböznek egymástól az ilyen előítéletek. Mondjuk, mennyire más gyűlölni a nagymellű nőket (netán azokat, akiknek a mienknél nagyobb melle van?), mint a cigányokat. Tényleg más. De mindkettő előítélet.

Egyszer tagja voltam egy netes közösségnek, ahol írtam egy ilyen körkérdést: "milyen kisebbséghez tartozol?". Persze, gondoltam rá, hogy esetleg egymás anyázása is kisülhet a dologból - akkor bezártam volna az egészet - de a körkérdés mégis azon a feltételezésen alapult, hogy talán létezik néhány olyan ember itt, akikkel meg lehet beszélni, hogy senki nem olyan minden szempontból, mint a többiek. Nem a fajinak nevezett kisebbségekre, és nem is a politikaiakra gondoltam, bár azt is szívesen olvastam volna, ha valaki beírja, hogy egy szuahéliül beszélő etnikumba tartozik. Egyszerűen érdekelt az emberek közti különbségek feltárása. A dolog sokat elmondhatott volna arról is, ki hogyan látja a saját "furcsaságait". (Én pl. megtanultam egyszerre több dolgon gondolkodni, mert állandóan kényszeres gondolataim voltak-vannak.  Mostanra ez olyan szintre fejlődött, hogy egész  nap motyorgom magamban ezeket a kényszereket, és közben észre sem veszem, simán gondolkodom máson, vagy beszélgetek. ) A körkérdés teljes kudarcba fulladt. Nem a válaszok miatt, nem. Mielőtt még túlságosan megtalálhatták volna a kérdést, az oldal moderátora politikainak, vagy kirekesztőnek, vagy mittoménminek minősítette, és bezárta. Ez a bizonyos oldal ugyanis látványosan rettegett az ilyesmiktől. Azzal vigasztaltam magam, hogy a dolog érthető, ha arra gondolunk, hogy a beszélgetés ki is csúszhat a tervezett mederből. Mégis tény, hogy a moderátor nem ezért szüntette meg a kérdést - ezért én is megszüntethettem volna. Azt gondolta, hogy nekem vannak rasszista, kirekesztő szándékaim a dologgal. Ami végtelenül szomorú, hogy joggal gondolta. 1000-ből 999 olyan ember, aki megnyit egy ilyen fórumot, tényleg ilyen szándékkal teszi. És a tendencia szomorú. (Nemrég iwiw-en továbbküldtem egy levelet, amit központi megbízás szerint tovább kellett küldeni. A holocaust-tagadás bűntetté nyilvánításáról szólt. Mire egy 13 éves kispöcs - aki semmiképp sem egy elenyésző kisebbség véleményét képviseli - választ írt, hogy a közerkölcsöt inkább úgy lehetne védeni, ha az országot megtisztítanák az ide nem való egyénektől. Ez a kispöcs egyébként ugyanaz a kispöcs, aki úgy fikázta le Zsófyt, hogy közölte: neki, és egész családjának el kellett volna égnie a holocaustban! És mi még a holocaust tagadása miatt aggódunk... A helyzet az, hogy már nem elrettentő példa, és nem is tagadott történelmi tény. Idollá vált.) /Szóval, ott tartottunk, hogy erősen félreértelmezték a számból a kisebbség szót./

Néhányan természetesnek veszik, hogy a kisebbségek összetartanak. Tényleg jó dolog, ha van valami közös bennünk, ami megkülönböztet a többiektől. Mondjuk, a hajszínünk, netán a testsúlyunk, a kosárméretünk (a fiúknál a faszméret már nem ilyen jó példa, az esetek többségében ugyanis nem lehet az utcán, kellően kis távolságon kívül megbámulni), vagy bármi. Szóval, igen, ez kurvajó. De tényleg számít bármit is? Ha üldöznek egy kisebbséget: tartsanak össze, naná! De tényleg jóban kell lennem egy liberális közgazdásszal, aki szerint privatizálni kell az egész világot, csak azért, mert a közös üldöztetés kötött volna össze minket, ha éltünk volna a második világháborúban? És még ha most mondják is, hogy mocskos zsidó, akkor sem ez az ember az első, akinek szólok. Lehet, hogy az, akivel megbeszélem, mégcsak nem is zsidó. Na bumm!

Természetesnek tartom, ha meleg férfiak csókolózását látom az utcán. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor tiltsuk be az utcán csókolózást, és szankcionáljuk 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel. AKÁRKI csinálja. (Egyébként nem én találtam ki, volt olyan ország, ahol bevezették.)
Csodálkoznék, ha valaki anyaszült meztelenül mászkálna az utcán, mert szokatlan, de minden bizonnyal csatlakoznék hozzá. Ki akar ilyen melegben ruhát hordani? A kankutya menetszélben himbálózó töke senkit nem zavar? Na ugye! Neki mért szabad többet, mint nekünk? Azzal, hogy törvénybe iktatják, hogy ez közszeméremsértés, akadályoznak egyfajta természetes naturizmust, amit vonakodnék nudizmusnak nevezni. (Ezt az elnevezést a "nudisták" sem szeretik.) Egy test az egy test... Semmi intim nincs a látványában. Szexuálisan ingerlő esetleg van, de úgyis mindenkinek kinn van a dekoltázsa. (Nem is beszélve a régi viccről, hogy nem kell letolni a gatyát, tudunk mi úgyis kakilni.) Azt is elfogadom, ha valakit zavar. Számukra még nem találtam ki külön védekező módszert, de working on. (Egyébként hozzá kell tennem, hogy egy embertípussal, a tisztes, öreg matrónákkal én sem vagyok kibékülve. Külön utálom, amikor szemben az utcán azt mondják, hogy "szia édes". Hát nem fogták fel, hogy én azt mondtam, hogy jó napot kívánok??)
Mindent összevetve, természetes dolog természetesen bánni a buzisággal, meg a nudival, meg a többivel is. Vállalni..ez a jó szó? Nem tudom. Mikor "vállaltam" a szexuális életem, a másfél nagyszüleim kitagadtak. Pedig ők kérdezték...

A vállalás egy teljesen új, innovatív formája (volt), amikor a Neo Tones azt énekelte, hogy: "Igen az vagyok, egy szőke nő...". (Sajnos, a videó nincs fenn youtube-on, de a szöveget megtaláljátok itt.) Na, ettől a hideg ráz a mai napig. Ha volt hatása, az semmi esetre sem volt pozitív szegény szőke nőkre.
(Egyébként: részlet a Tesco panaszkönyvből: "Ma délelőtt a pénztáros (xy. kassza) le <<hülye szőke kurvázott>>, mert a 32,000-es vásárlás után mertem még szatyrot kérni.")

Szóval...milyenek vagyunk? Én pl. szeretem a kávét. Tényleg csak az ízéért iszom. Ma reggel kihagytam, és egész nap komolyan rosszul voltam. Függő vagyok...most próbálok leszokni, egy ideig kapucsínót iszom.:)

És - bár a nőtársaim nevében nem tudok nyilatkozni - nem tud teljes lényemmel érdekelni, hogy kinek mekkora fasza van. Csak jól kell használni.:) (Amúgy elárulom, hogy nincs összehasonlítási alapom.

---

FÜGGELÉK - (olvasását rasszistáknak különösen nagyon - vagy egyáltalán nem, valamint kiskorúaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánljuk).
Nem reklámozás. Csupán egy kezdeményezés. Vagy mittomén.

Mi vagyok?
1. RKZS (rohadt komcsi zsidó).
2. koffeinista (kávé, tea, kapucsínó)
3. voltam már tetves (ovi...bár nem ezért nem szerettem oviba járni)
4. megeszem egészben a citromot
5. biszex vagyok, bár iwiw-es jelölésemet a biszex banda nem fogadta el...
6. szerelmes vagyok (hogy is nem jutott rögtön eszembe, hogy ezzel komoly kisebbségi lettem?)
7. szeretek meztelenkedni (nem szexuális, inkább kényelmi és elvi okoból)
8. szeretem a fizikát, és lány vagyok
9. nem érdekel a mellem, mindaddig, amíg a terheség jeleit nem észlelem rajta.
10. amikor cseten egy fiú azt írta, hogy "nekem 21 centis", megkérdeztem tőle, hogy: "az alkarod"?
11. Feminista vagyok (Nem tudom, hogy a többség az-e, de annak kéne lennie.  Egyébként erre a tényre nem magam jöttem  rá, hanem Árpi segített nekem egy jó definícióval.)
12. Nem gondoljátok, hogy a férfiak "belevaló nőcsábászok" a nők viszont "mocskos kurvák"? Vagy ez a kis megfogálmazásbeli különbség csak nekem tűnik fel?

...és még sokminden más.

Ui.: aki mégegyszer cseszteti Zsófyt, annak az 1-12. ponttal gyűlik meg a baja.

Mondhatnátok, hogy kicsit sem aktuális a téma. Tényleg megkéstem vele, be kell vallani. Tapasztalataim sincsenek a dologról, mert ott sem voltam - a dátumát sem tudnám megmondani, így utólag sem. Viszont most találtam valamit a neten, amitől totál kiborultam. Nem, nem azért, mert újdonságként hatna...cseppet sem. De maguk a konkrét mondatok.

Searchingeltem valakire (nem szép dolog, de az illető talán megbocsát), mert a blogját akartam megtalálni... A címben idézett mondat az övé - ha minden igaz.

Amin kiakadtam, az melegfesztivál videójához írt néhány komment. A "legjobbakat" bemásolom ide. Tudom is, kérdezem is, mit szóltok.

"mennyenek haláltáborba "

"és ezt adták az mtv, gratulálok, aztán meg csodálkoznak amikor ostromolják őket.

I.
Jártam az éjjel a bárban
oszladozó figurák közt
Majdnem olyan, mint nappal:
Lüktet a lélek a zajjal
Lüktet ezernyi pohár bor:
véres indulatok.

Jártam a bárban a sarkon
hánytat a sors: oda-vissza
Szájam a kín ha kinyitja
Nyikkan a szíj, mi becsukja.
Nyikkan a szíj: ezer ember
Gúnya bőgve kacag fel,
Hangos tőlük a kocsma.
Rabként kötnek a botra,
S gyilkos kéz veri, fojtja,
Vasból lánc, ami fogja
Minden gondolatom.


II.
Hol vagy, ország?
osztály?
Hát nem tudod, hogy az vagy,
ki vasba öltözött?
Nekem Attila mondta
Tegnap éjjel jelent meg
E rút kocsma fölött.
Hogy ezt országnak mondják?
S jogállamnak?
Nem látod? Az ő jogállamuk ez.
Vedd a vasat hát, és csak
puszta kezeddel döntsd meg
Minden fegyverüket.


III.
Így lesz. Egyszer az osztály
Ébred, kezdi a dolgát
Friss lesz és fiatal.

Nincs már botja se lánccal
Szemben áll a halállal
Zúg a szent csatadal.

Száz és száz elesik majd
Mégis jönnek az ezrek
Harcban lelni halált.

S ott áll fényben az osztály,
Csillag ég a szemükben
S Vérben áll a határ.

MEGJELENT az új és fantasztikus Zsófy blog!
Mindenkinek sok-sok szeretettel ajánljuk az olvasását!

Egy névtelen ajánló, Ginával egyetértésben

Zsófy haragszik egy fiúra. Mert az elhívta valahova találkozni, és aztán nem viselkedett rendesen.
- Egész idő alatt azzal cikizett, hogy meghíztam. - mondja Zsófy.
- Hát, ez tényleg nem volt szép tőle.
- Sőt, olyan is volt, hogy a pattanásaimat számolta.
Egy pillanat múlva előhív gépéből egy képet.
- Nézmá...ez Áron képe. És még ő beszél. (...) Én legalább nem nézek ki úgy, mint egy lány!

Kellemetlen, esős napra ébredtünk. Bár meg mertem volna esküdni rá, hogy a levegő (és vele a víz) még mindig elég meleg, az a szürkeség, ami beáradt a szobába, és a lámpafénynél kelés mindannyiunk hangulatára rányomta a bélyegét. 8 körül ébredtem fel, Dénes kicsit odébb, a laticel másik sarkában épp úgy tett, mintha aludna. Gina a szoba másik végébe húzódott: őt hagyják békén, ő nincs sehol! Előző este kimerítően ecsetelte nekem, hogy attól fél, megzavarja vagy felbosszantja Dénest, de miután eleredt az eső, nem beszéltünk többet, s ahogy kinéztem az ablakon, úgy véltem, most sem fogunk. Rázogatni kezdtem, mire tüsszentett egy hatalmasat, s a másik oldalára fordult. Aztán hirtelen kinyitotta a szemét, s mintha kitalálta volna, mit akarok mondani, felsírt:
- Nem megyek a tízórás vonathoz! - mondta morcosan.
Erre már Dénes is kinyitotta a szemét, s amint meglátta a szürkés, borult időt, úgy határozott, hogy márpedig Gina igenis megy a tízórás vonathoz. Már ha nem akar egyedül maradni a balatoni házban, ebben az elázott időben. Gina nem akart.

Az, amiben a legjobban hasonlítunk Ginával, talán az, hogy könnyen elgondolkozunk, elszórakoztatjuk magunkat. Én látom is Ginán, ha gondolkodik, és legújabb megfigyeléseim alapján arra következtetek, hogy mostanában erősen depressziós lett.

Ahogy a vonat haladt a parton, a szomszéd fülkéből vihogásra lettünk figyelmesek. Két fiú volt az, akik Világosnál be is húzták az ajtót, de hiába.
- Tudod - mondta az egyik a másiknak, idiótán röhögve - na az egy rendes magyartanár. Nekem franciát is tanított. Felült a tanári asztalra, mire körbeültük, érted bazmeg, azok, akiket érdekelt a dolog. A többiek maradtak hátul, a csaj egy kicsit sem zavartatta magát. Megmondta, hogy jövőhéten lesz egy felmérő, és akit érdelt, az tudta. Nem úgy, mint az a másik, tudod, bazmeg, az a Mónika. Namer elemeztünk egy verset, a vulkánkitörésről. Az meg ott rizsázott, érted, hogy ilyen meg olyan természeti képek, holott nyilvánvaló volt, hogy az orgazmusról ír a faszi. Na mondom, te nem olvastad ezt a verset, bazmeg?

Az volt a benyomásom, hogy Gina nem kifejezetten szeretné hallgatni ezt az eszmefuttatást. Túl fáradtnak tűnt. Belemerült a maga kreálta gondjaiba - igen, mindig így szokta.
- Kérsz vizet? - kérdeztem tőle.
Lassan megrázta a fejét, de az volt az érzésem, hogy nem is figyel rám. S valóban, mikor odanyújtottam neki az üveget, jóleső sóhajjal meghúzta.
- Tudod, ki az a Mary-Lou? - kérdezte végül.
Nem értettem, hogy jön ez ide, de azért visszakérdeztem:
- Jack Kerouac?
- On the road - válaszolta - de nem így gondoltam. Azt szeretném tudni, tudod-e, ki az?
- Afféle tipikus személyiség. Egy emberfajta. Nem?
- Only a child reckless and wild...
- Az isten szerelmére, csak ne énekelj! - kértem Ginát, bár ezt a számot magam is nagyon szerettem.
Gina kicsit sértődöttön rám meredt, én úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Ő a szája elé kapta a kezét, és megpróbálta a Sonata Arcticát kiűzni a gondolataiból. Ez szemlátomást csak nehezen sikerült, mégsem tehetett mást. Azt hiszem, Gina mindig is félhetett tőlem. Bár soha nem fenyegettem meg nyíltan, szavakban, tudta, hogy hiába szeretem a magam módján, képes vagyok nekitámadni, ha kell. Akár meg is verni. Hiszen mindigis hirtelen haragú voltam (ő ezt udvariasan "temperamentumos"-nak hívta), igaz, a mérgem általában öt perc alatt elszállt. Most viszont tudtam, hogy segítenem kell Ginán, máskülönben nem tudja kimondani azt, ami bántja.
- Úgy érzed, olyan vagy, mint Mary-Lou? - kérdeztem tőle.
- Úgy érzem, Mary-Lou vagyok. - felete Gina - Elvégre épp most mondtad, hogy embertípusnak tekinted, nem konkrét személynek.
- Értem. Tehát úgy érzed, képtelen vagy magad irányítani az életed. Hogy mások döntenek helyetted, és nem találod a helyed.
- És a végén még szenvedek is miatta.
Kicsit ideges lettem attól, hogy Gina már megint bizonygatja: szenved. Próbáltam palástolni a dühömet, de a hangom kicsit emelt volt, ahogy megkérdeztem:
- És ki irányít, Gina?
- Te. - mondta ő - Sosem tudnék meglenni magamban. Ígyhát, ha úgy fogjuk fel: szeretlek. De az is lehet, hogy csak nem léteznék nélküled.
Dühös voltam Ginára. Ugyanis mindig úgy hittem, ő mindaz, aki szenved, és ezt a szenvedését undorító módon rámtaksálja. Kiviharzottam a fülkéből, és bevágtam magam mögött az ajtót. Kint a fiúk továbbra is verset elemeztek (épp ott tartottak, hogy a kilövellő magmát bizonyos kilövellő nedvekhez hasonlítsák). Nem értettem, miért engedtem meg Ginának, hogy elolvassa Jack Kerouac regényét, aminek a címe: Úton.

Fehérváron átszálltam egy másik vonatra. Dénes is velem jött. Én nem tudtam eléggé meggyőzni róla, hogy tényleg minden rendben. Úgy gondoltam, Ginának nyilván igaza volt, mikor attól félt, hogy zavarja Dénest - mégsem sikerült mindezidáig rájönnöm, vajon szereti-e Dénes Ginát. Csak gondolom, hogy szereti, de nem tudom igazolni. Mindenesetre ez nem zárja ki, hogy egyidejűleg idegesítőnek is találja.

A vonatunk megérkezett Pestre, s most itt állunk az ajtó előtt. Én előveszem a kulcsot, és beleteszem a zárba. Erőltetem - nem fordul. Aztán kihúzom a helyéről, de még mielőtt újra próbálhatnám, az ajtó lassan kinyílik, és én felnézek. Mögötte Gina áll. Mosolyog. De hogy tényleg vidám-e, vagy végtelenül szomorú - aligha tudom eldönteni.

Szóval, mivel nyaralunk, frissítés NINCS. Ennek hiányában viszont bemásolok valamit, amit szerintem érdemes elolvasni.

Ha valakinek nem válaszolok az e-mailben küldött levelére, ne átkozódjon, mert - mint mondtam - nyaralunk. Tehát: én is nyaralok, nem csak ők.

Tekintve viszont, hogy minden kedves olvasó ismeri a telefonszámom...ja nem, mert a telefont elvesztettem...szóval a Dénes telefonszámát, gondolom, ez nem fog problémát okozni.

Szóval, itt van nektek, amit ígértem:

Ausztráliába készülő turisták értelmes kérdései... (az ausztrál turizmus honlapjára érkeztek, a válaszokat a honlap humorral is megáldott szerkesztői adták)

Q: Szokott fújni a szél Ausztráliában? Még sosem láttam a tévében, hogy esett volna ott az eső, hogy tudnak akkor növekedni a növények? (UK).
A: Minden növényt teljesen kifejlett állapotban importálunk, aztán csak ülünk, és nézzük, ahogy elpusztulnak.

Q: Láthatok majd kengurukat az utcán? (USA)
A: Attól függ, hogy mennyit iszol.

Q: Perth-ből Sydney-be szeretnék elgyalogolni - követhetem a vasúti síneket (Svédország)?
A: Persze, csak háromezer mérföld, sok vizet vigyél magaddal.

Q: Vannak pénzautomaták Ausztráliában? Tudnának küldeni nekem listát róluk Brisbane-ben, Cairns-ben, Townsville-ben és Hervey Bay-ben? (UK)
A: Miben halt meg a legutolsó rabszolgája?

Q: Tudnának információt adni az ausztráliai vízilóversenyekről? (USA)
A: Hogyne, a vízilóverseny minden kedden este a Kings Cross-nál van. Megjelenés meztelenül.

Q: A-fri-ka az a nagy háromszög alakú kontinens Európától délre?
A: Ausz-trá-lia az a nagy sziget a Csendes-óceán közepén, amelyiken nem ... á, nem érdekes.

Q: Ausztráliában merre van észak? (USA)
A: Fordulj dél felé, aztán fordulj 180 fokot. Szólj nekünk, ha megérkeztél, és akkor majd elküldjük neked a többi irányt is.

Q: Hozhatok evőeszközöket Ausztráliába? (UK)
A: Miért akarnál? Használd az ujjaidat, ahogy mi.

Q: El tudnák küldeni nekem a Bécsi Fiúkórus beosztását? (USA)
A: Ausz-tri-a az a fura kis ország, amely Németországgal határos, és amelyik... á, nem érdekes. Hogyne, a Bécsi Fiúkórus minden kedden este a Kings Cross-nál játszik, rögtön a vízilóversenyek után. Megjelenés meztelenül.

Q: Járhatok magassarkúban Ausztráliában? ( UK)
A: Ön egy brit politikus, ugye?

Q: Vannak Sydney-ben szupermarketek, és egész évben kapható tej? (Germany)
A: Nem, mi vegetáriánus vadász-gyűjtögetők békés civilizációja vagyunk. A tej illegális.

Q: Kérem, küldjenek nekem egy listát az összes olyan orvosról Ausztáliában, akinél kaphatok csörgőkígyó elleni szérumot. (USA)
A: A csörgőkígyók A-meri-kában élnek, ott, ahol ÖN él. Az összes ausztrál kígyó tökéletesen ártalmatlan, biztonságos a kezelésük, és jó házikedvencek.

Q: Lenne egy kérdésem egy híres állattal kapcsolatban, amelyik Ausztráliában él, de elfelejtettem a nevét. Ez egyfajta medve, amelyik fákon él. (USA)
A: Ezt esőmedvének hívják. Azért ez a nevük, mert a gumifákról esnek le, és megeszik az agyát mindenkinek, aki alattuk sétál el. Úgy tudod távol tartani őket magadtól, ha emberi vizelettel fújod be magad, mielőtt sétára indulsz odakint.

Q: Kifejlesztettem egy új terméket, amely a fiatalság forrása. Meg tudná mondani, hogy hol tudom ezt eladni Ausztráliában? (USA)
A: Bárhol, ahol komolyabb számban fordulnak elő amerikaiak.

Q: Meg tudná mondani Tasmánia azon területeit, ahol a női populáció kisebb, mint a férfi populáció? (Olaszország)
A: Igen, a buzibárok.

Q: Ausztráliában van karácsony? (Franciaország)
A: Csak karácsonykor.

Q: Tudok majd angolul beszélni a legtöbb helyen, ahova megyek? (USA)
A: Igen, de előbb meg kell tanulnia.

Jó nyaralást.:)

Megígértem - főként Lillának - hogy mutatok valamit. Mindez már több, mint egy hónapja volt. Nem igaz, hogy nem volt időm - kedvem nem volt. (Különben érdekes dolog ez: ha az embert depresszió gyötri, nincs kedve írni. Épp ezért valahogy furcsán érintett a dolog, mikor megláttam a kínálatban: "az öngyilkos lány naplója". A körülírása pedig: "ez a blog az én szar életemről szól". Az ilyeneket meg kéne keresni, mert ez konkrét segítségkérés...na de elkalandoztam, gyerünk tovább.)

Athina kapcsán jött szóba - bár nélküle is fontos kérdés - annak bizonyítása, hogy a zsidóság és a fasizmus nem zárja ki egymást. Ez persze fasizmus-definíció nélkül nehéz lesz. Annyit már leszögezhetünk, hogy a fasizmus nem egyenlő a nácizmussal. (Vannak fiatalok, akiket ha megkérdezel, mi a fasizmus, rávágják: "Az, amit Hitler csinált, de az már nincs.") A nácizmus a fasizmus egy formája. Tehát: a fasizmus nem minden stádiumában és típusában van jelen pl. zsidóüldözés, de hosszútávon mindegyik oda vezet.

Hogy kicsit tisztábban láthassuk a kérdést, nézzük meg, mit írt Dimitrov " Az antifasiszta harc stratégiájáról" c. művében:

„ A fasizmus arra törekszik , hogy a legféktelenebbül kizsákmányolja a tömegeket, de ügyes kapitalistaellenes demagógiával  környékezi meg őket, kiaknázza a dolgozók mélységes gyűlöletét a rabló  burzsoázia, a bankok,a trösztök, a fináncmágnások ellen, és olyan jelszavakat tűz ki, amelyek adott pillanatban a politikailag éretlen tömegek számára csábítóak:……”

„A fasizmus a legkorrumpáltabb, a legmegvesztegethetőbb elemeknek dobja martalékául a népet, a tömegek előtt azonban a „becsületes és megvesztegethetetlen hatalom igényével lép fel. A fasizmus kihasználja , hogy a tömegek mélységesen kiábrándultak a polgári demokrácia kormányaiból, és képmutatóan háborog a korrupción….botrányos ügyeken…”

„ A fasizmus a burzsoázia legreakciósabb köreinek érdekében hálójába keríti a régi polgári pártokban csalódott, azokat faképnél hagyó tömegeket. Azzal nyeri meg ezeket a tömegeket, hogy élesen támadja a polgári kormányokat és kérlelhetetlen a burzsoázia régi pártjaival szemben.
A fasizmus , amely cinizmusával és hazug voltával felülmúlja a reakció minden egyéb válfaját,
hozzáigazítja  demagógiáját  minden egyes ország  nemzeti sajátosságaihoz, sőt egyazon országon  belül a különböző társadalmi rétegek  sajátosságaihoz. És a kispolgárság tömegei, sőt a munkások egy része is, akiket a nélkülözés, a munkanélküliség és a megélhetés bizonytalansága kétségbeesésbe  kergetett, áldozatul esnek a fasizmus szociális  és soviniszta demagógiájának.
A fasizmus olyan pártként kerül hatalomra, amely elfojtja a proletáriátus forradalmi mozgalmát és lecsap a forrongó néptömegekre, de hatalomra jutását úgy állítja be, mintha az „egész nemzet „ nevében és  a „nemzet megmentéséért” a burzsoázia ellen küzdő „forradalmi mozgalom volna…..
Ám akármilyen álarcot is öltsön is a fasizmus, akármilyen formában is lépjen fel, akármilyen úton-módon jusson hatalomra:
    a fasizmus- a tőke legdühödtebb támadása a dolgozó tömegek ellen;

    a fasizmus – fékeveszett sovinizmus és hódító háború;

    a fasizmus – dühödt reakció és ellenforradalom;

    a fasizmus- a munkásosztály  és valamennyi dolgozó legádázabb ellensége!”

Aha! Ez már többet mond, mint az előző "definíció". Világosan látni kell, hogy kiknek a rendszere az, amiben élünk! De mit mondhatunk arra, amit egyesek állítanak, ti. hogy Tomcat a rendszer ellensége, tehát nem lehet fasiszta?

Térjünk vissza Dimitrovhoz, aki ezt írja:

Nem szabad elvtársak, a fasizmus hatalomra jutását  olyan egyszerűnek és simának elképzelni, mintha a finánctőke valamilyen bizottsága elhatározná, hogy ezen  meg ezen a napon bevezeti a fasiszta diktatúrát. A valóságban a fasizmus rendszerint úgy kerül hatalomra, hogy közben harcot, olykor éles harcot kell vívnia a régi polgári pártokkal,vagy azok bizonyos részével, sőt magán a fasiszta táboron belül is harc dúl, amely olykor még fegyveres összeütközéssé is fajul……Mindez azonban nem csökkenti annak a ténynek a jelentőségét, hogy a fasiszta diktatúra bevezetéséig a polgári kormányok egész sor előkészítő szakaszon keresztül jutnak el és  számos olyan reakciós  intézkedést foganatosítanak, amely elősegíti a fasizmus hatalomra jutását.

Az igazság az, hogy volna még mit olvasni ebből, de nem erről akartam beszélni. A lényeg, hogy mostmár tudjuk, miről van szó, továbbléphetünk tehát arra, amit igazából mutatni akartam.

Az az izraeli sláger, amelynek a magyarra fordított szövegét megmutatom, 1-2 éve volt nagyon népszerű. A rádiókban, a televízióban, szinte mindenhol sokat lehetett hallani. Nekünk izraeli vendégek hozták az iskolába - lejátszották a videoklipet, és elénekeltették velünk héberül a dalt. Az évfolyámtársaimnak nagyon tetszett a dolog, olyannyira, hogy megválasztották ezt a dalt, az egész ötnapos foglalkozás legjobb darabjának. Vendégeink egyébként azt mondták, hogy a dalt matricák szövegeiből rakta össze a szóban forgó héber rap-zenekar.

Így hangzik:

Az egész nemzedék békét követel
Engedjétek a hadsereget győzni
Erős nemzet teremt békét
Engedjétek a hadsereget odacsapni
Nem lehet béke az arabokkal
Ne adjatok nekik fegyvereket
A harcoló katonák az igazi testvéreink
Mindenki vonuljon be, mindenki kapjon felmentést
Semmi sem reménytelen a világon
A területek itt vannak
Ná-Náchmán meUmán
Ne féljetek, a Messiás a városban van
Ha nincsenek arabok – nincsenek merényletek
A legfelsőbb bíróság veszélyezteti a zsidókat

A nép a Golánnal van
A nép a kitelepítés mellett van
Teszt Jirchában
Haver, hiányzol
Örökkévaló, Téged választunk
A közvetlen választás rossz
Örökkévaló, fanatikus követőid vagyunk
Pusztuljanak a fanatikusok

Mennyi szörnyűséget
Lehet még lenyelni?
Apa kegyelmezz, Apa kegyelmezz
Náchmánnak hívnak és da-dadogok
Mennyi rossz dolog
Apa kegyelmezz, Apa kegyelmezz
Hála Istennek, lélegzem

A halacha állama – és vége az államnak
Aki megszületett, az jól járt
Éljen a Messiás király
Bízom Sáron békéjében
Hevron örökkön örökké
Aki nem születik meg – kimarad
Hevron – Ősapáink
Béke – kitelepítés
Kahana igaz
A CNN hazudik
Erős vezetőre van szükség
Üdv a békének, köszönet a biztonságért
Nincsenek gyermekeink a felesleges háborúkra
A baloldal az arabokat segíti
Begin jó a zsidóknak
Oszló bűnöseit bíróságra
Mi itt ők ott
Testvérek nem adják fel egymást
A települések feladása megosztja a nemzetet

Halál az árulókra
Hagyjátok élni az állatokat
Halál az arabokra
Mennyi rossz dolog
Meg lehet őrülni
Apa kegyelmezz, Apa kegyelmezz
Náchmánnak hívnak és da-dadogok
Mennyi rossz dolog
Apa kegyelmezz, Apa kegyelmezz
Hála Istennek, lélegzem

Kaszabolni, gyilkolni, kiűzni, félrevezetni
lefújni, lezárni, halálbüntetés, ne féljetek
Elpusztítani, eltüntetni, befejezni, elégetni
Minden miattad van, haver

Aki szeretné az eredeti héber szöveget elolvasni,itt megtalálja.

Nem "tapasztaltság" vagy "dörzsöltség" kérdésének tartom ezt. Más a gondolkodásunk, és - igen - úgy gondolom, hogy felelőtlenül viselkedsz azzal a szereppel, amit vállalsz. Úgy gondolom, hogy vannak nem vállalható nézetek, és hogy az olyanoknak, mint te, nem kell ehhez a nevüket adniuk.

Természetesen nem utállak. Tomcatet sem utálom. Tulajdonképpen nem is túlságosan érdekel Tomcat. Régebben már írtam róla - és most is ez a véleményem - hogy (bár Tomcat fasiszta, aki nem hiszi, nézze meg a dimitrovi definíciót) Tomcat nem a nézeteivel vagy "közírói tevékenységével" irritálja azokat, akiket irritál. Épp az általad említett "leiskolázó hangnem", ezen kívül pedig a tenyérbemászó stílus az, ami miatt főleg sokan utálják őt. Én ebbe a tapsoló-utálkozó kórusba nem szállok be. Soha nem is akartam. Főleg azért nem, mert úgy gondolom, hogy Magyarországon van fasiszta veszély, de az nem Tomcat!

Igazad van abban, hogy nem helyes ilyen hangnemben, kifakadva, talán színvonaltalanul is kommentálni, ahogy én tettem. De ez nem volt szándékos. Ez a post nem volt megfogalmazva, átolvasva, átírva vagy végiggondolva. Ez pedig azt jelenti, hogy a pillanatnyi érzelmeim törtek fel belőlem. A barátnőm, Lilla miatt, aki egyébként épp ma hívott telefonon, és akivel - most már biztos vagyok benne - megmarad a barátságunk. De akkor féltettem ezt a barátságot. Tényleg úgy gondolod, hogy az érzelmi kitöréseim tesznek hiteltelenné? Én nem vagyok író vagy újságíró, mégcsak nem is másoknak írok. A blogom messze nem érdekel annyi embert, mint akár a tiéd, akár Tomcaté. Amit írtam, az pedig nem annyira vélemény, mint inkább érzelemkitörés volt (bár a benne foglaltak véleményként értelmezhetőségét, és ennek a véleménynek a valódiságát fenntartom!). Miért gondolod akkor úgy, hogy az érzelmeim, amiket egy szűk kör, de méginkább magam számára íródott blog oldalain jelentettem meg, hiteltelenné tesznek?

Ugyanakkor nem gondolom, hogy mentegetőznöm kellene azok miatt a dolgok miatt, amiket írtam. Azért válaszoltam az üzenetedre, hogy ne mondd, hogy még válaszolni sem vagyok képes, bár az sem érintene igazán, ha ezt mondanád. És - hogy biztosan megtaláld a válaszom - kiteszem a főoldalra is.

Avicenna

Tomcat már előzetesben porosodik egy ideje. Azóta gyakran olvashatjuk Athina remekműveit Tomcat blogján.

Én igazán nem hiszem, hogy ez a fasiszta rendszer harcol a fasiszták ellen. Legfeljebb csak elhárítja az átmeneti kényelmetlenségeket. Kedves Athina, ha úgy gondolod, hogy Tomcatet elpakolják az útból, én igazán nem tudhatom, igazad van-e, de gyanítom, hogy naiv kis agyaddal túl sokat képzelsz erről a rendszerről.

Igen, megfogadtam, hogy nem írok többet Tomcatről. Nem is akartam. Mert politikailag nem fontos. Nem szólt bele az életembe. Persze ott volt az a kis nyál barátja, az ún. "blogadmin", aki még a telefonszámomat is megpróbálta megjelentetni, de - sajnos - teljesen melléfogott, ugyanis nem az a telefonszámom.:D Csúfolódott a korommal - ó, mennyi hátrányos megkülönböztetés éri az embert, mert túl idős vagy túl fiatal - de...nos, nem tudom eldönteni, hány éves, mindenesetre (a képe alapján) nem tűnik egy bölcs öregapónak.

Szóval, az egészet nem tartottam fontosnak. Magánvéleményem volt persze, pl. arról a fontoskodó, hatásvadász nyafogásról, amit Athina előadott, de nem tapsoltam, és nem is érdekelt az egész.

Talán meséltem, hogy - Tomcatnek hála - lett egy új barátnőm. Ráadásul inkább együttérző levekeket kaptam az eset kapcsán.

De most, Tomcatnek "hála", el is veszítettem egyet. Nézzétek meg az előző bejegyzést! Emlékeztek már? Na, akkor azt hittem, hogy túllépek a dolgon, de...nem lehet. A csaj teljesen megbolondult! Ha magyarázok neki, akkor a Holocaust-tagadókhoz hasonlít. Pedig én mondtam neki, hogy nem érdekel Tomcat. Hiába.

Nekem nem szokásom pocskondiázni, és nem akarom nevetségessé tenni magam. De remélem, hogy az emberiség túléli, amit túl kell. Annyi mindent kívántam még az embereknek, annyi mindent kellett volna megismerni! Tudom, hogy személyesen Tomcat ebből a szempontból nem szignifikáns. De legalább az a luvnya tehén, az a rohadék kis kurva befoghatná a száját ott a tomcat-blogon! És nem mondanám ezt, ha nem lennék érzékeny a barátaimra.

Remélem, lesz ez még más is. Szurkoljatok, hogy sikerüljön.

"Az élet kiszámíthatatlan. Attól jó!". Ezt mondja egy reklám. Egy plakát, amit mindennap látunk, szétszórva a városban, a metróban, minden létező reklámfelületen. (Egyébként észrevettétek már, hogy már a szupermarketekben, a pénztárnál, az ilyen elválasztó műanyagokon is reklám van??) Furcsa szlogen. "Az élet kiszámíthatatlan." Igen, milliószor jut ez eszembe, de soha nem ilyen formában. Inkább ilyesfélén: "Létbizonytalanságban élünk." Vagy: "Sose tudhatjuk." Nem tudom, másból milyen gondolatokat vált ki az élet bizonytalansága, vagy hogyan értelmezi azt, mindenesetre az én olvasatomban sosem volt pozitív felhangja ennek a szövegnek.

Ebben a kiszámíthatatlan életben - amiről a Vodafone nevű szolgáltató reklámja is szól - kénytelenek vagyunk fix pontokba kapaszkodni. Persze, a fix pontok sem a régiek már. Egy baloldali fiatal nyilván megismerkedik más baloldali fiatalokkal, engem valahogy mégis kétféle emberből álló csoport vesz körül: vannak a jobboldaliak (a "fideszesek", akik még ebben az életkorban is leginkább a szüleik értékrendjét hordozzák), meg a teljes mértékben depolitizált fiatalok. Utóbbiak általában mégegy szinttel továbblépve még büszkék is rá, hogy nem alkotnak véleményt. Miért van ez? Naná, hogy azért, mert mindenki látja, hogy dzsumbuj van. Ez aztán általában konzervativizmust, de méggyakrabban depolitizáltságot vált ki, aminek nyomában jön a büszkeség, hogy nem mocskoltuk össze a kezünket. ("Ne verekedj disznókkal. Mocskos leszel, és a disznók élvezni fogják.") Olyanok is vannak, akik a bajokra úgy reagálnak, hogy zavarnák már el a fenébe a nagy pártokat. Mert mindennek Orbán és Gyurcsány az okai. (Barátom egy osztálytársa mondta a következőt: "Kis pártra fogok szavazni. Mondjuk az szdsz-re...vagy az mdf-re?") Sőt, olyanokat is ismerek, akik kevernek mindent mindennel: azt mondják, a rendszer a hibás, és nem a politikusok, utána pedig rögtön hozzáteszik, hogy "de bárki lehet miniszterelnök, ha nem orbán Viktornak, vagy Gyurcsány Ferencnek hívják". Ez egyébként érdekes, mert ennek az országnak számos más nevű miniszterelnöke is volt, a többség mégsem volt egyikkel sem megelégedve.

Szóval, azt hogy baj van, mindenki látja, de mintha mindenki rosszfele keresgélne. Én pedig, aki - mint mondtam - kénytelen vagyok fix pontokba kapaszkodni, ilyen fix pontként tartottam számon néhány barátom és barátnőm, tényleg csak néhányat. Nem volt kikötés, hogy legyenek ilyen meg olyan baloldaliak (ezt nem is várhatnám), csak arra vágytam, hogy legyenek a körülményekhez képest normálisak, lehessen velük beszélgetni, és - igen - ne gondolják, hogy amit én mondok, az marhaság. És vannak ilyenek. Juhééj! De miért van az, hogy néha-néha kevesebben lesznek?

Van egy barátnőm - a jelenidő természetes, mert még most is a barátnőm - akivel interneten ismerkedtem meg. Nem találkoztunk túl sokat, mégis fontos személy ő az életemben. Mondhatni, valamennyire még tetszett is - mint nő. (Emögé nem kell semmi mást képzelni, mint hogy szépnek tartottam.) Ez a lány - Lillának hívják - elég messze lakik, de több barátnője is él itt, Budapesten, ezért néha feljön. Legutóbb a Szimplában kocsmáztunk - ásványvizet ittunk, és cigit szívtunk, jesszus, de utálom a cigit! - és beszélgettünk. A lány kabátján vörös csillag volt. Azt ígérte, hogy majd eljön néha a Marx Társaságba, ha ráér. Meg hogy néz velünk filmet. Olyasmi volt ez, amitől én jobban éreztem magam.

Mostanában ritkán vagyok msn-en. Mindig a Zsófi ül ott. Rimbaud is ritkán jön fel, így alig tudok beszélgetni vele. Talán már hónapok óta nem beszéltünk, és ősszel találkoztunk utoljára. Ma felmentem msn-re, ez volt a ritka alkalmak egyike. Rimbaud neve mellett egy Kárpátia szám, képén egy "Free Tomcat" felirat.
- Mi ez? Hahó....hallod? Mi ez?

Rimbaud üzenete:
Tomcat ok nélkül van börtönben.

(...)

És azért, mert egyetértek vele néhány dologban, még nem vagyok fasiszta.


Beszélgettem vele egy kicsit. Vagy nem is olyan kicsit. De minek? Az élet kiszámíthatatlan. Hogy attól jó-e, nem tudom. Mindenesetre néhányan jó útra térnek. Néhányan meg hiába látják, hogy ez így nagyon nem lesz jó.

Az alábbiakban szeretném közzétenni plafont verő IQ-val rendelkező, fasiszta honfitársaim szupi kis irományát.

A Városligetben, a majálison nyomták a kezünkbe, és mi sem voltunk restek, gyorsan beszkenneltük. Mindenkinek jó szórakozást! (Az ítéletet pedig mindenki maga hozza meg.)

Botond, a hős

Kipakolták Kádár sírját. Hogy őszinte legyek, nem terveztem, hogy ide írjak az esetről. Azért ódzkódtam ettől, mert tudom, bár a legtöbben rosszul vannak az egésztől, mégis másképp gondolkodnak, mint én. Nem mintha ez zavarna - az ellenvélemény nem akadályoz meg a sajátom kinyilvánításában -, csak nem akartam a részben szimpatizálókat teljesen elveszíteni. Mára megváltozott a véleményem. De mi is történt?

Május harmadika, NOL:
"A Fiumei úti sírkert őrsége szerda délelőtt észlelte a gyalázatot. Először azt hitték, sírkövesek dolgoznak Kádár János síremlékén, a pusztításra csak később figyeltek föl. A temető dél tájban értesítette a rendőrséget.
(...)
Ugyancsak szerdára virradóra valaki a "Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat" szöveget írta a Munkásmozgalmi Panteon falára. (...) A panteon falára írt szöveg idézet a 2003-ban megalakult Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című dalából."

Azt, hogy kirabolnak egy sírt, sokféleképpen lehet értékelni. Azt, hogy Kádár sírját kirabolják, csak egyféleképpen. Vagy legalábbis nem valószínű más magyarázat, mint a politikai. De milyen politikai?

A sírkert dolgozóinak kellemetlenség. Simóka Kálmánné csak hápog, de hogy mit gondol, nem tudom. A konszolidált, demokrata politikusoknak többarcú a történet: gyorsan elítélik ugyan, de valamennyire mégis kénytelenek véleményt mondani Kádárról. Nekünk, kommunistáknak a fasizmus szele, és persze, szívfájdalom. Sejtjük, hogy nincs többé Kádár sír. De nem, nem szabad hagyni magunkat: bárhol van is (vagy nincs?) az a koponya, az eszme bennünk él. Nem engedhetem meg magamnak, hogy könnyes szemmel elmélkedjek erről: szentimentálisnak és felszínesnek gondolnának. De tudjátok mit? Talán szentimentális és felszínes vagyok.

Május negyedike. Aktív, tények, híradó. Wittner Mária nyilatkozik. Bemutat egy felvételt, amelyen együtt énekel (?) a Kárpátia együttessel, majd közli a tévésekkel, hogy a történtek oka: Isten ujja. És meghatódottan hozzáteszi: "Én hiszek benne." Öö...az ember megszólalni sem tud. Mert egy dolog, hogy ő hisz benne - én meg nem -, de egy másik dolog meg az, hogy ez a nő parlamenti képviselő!! Most mondjam, hogy kötöznivaló őrült? Mert meggyőződésem szerint nem normális. De nem mondom. Mindenki értékelje maga ezt a megnyilvánulást. (Kádár sok hibát elkövetett - mondogattuk magunk között-, de egyet biztosan: hogy végülis nem kötötte fel Wittner Máriát. Persze nem mondjuk komolyan. Mert igen, idegesít, de egy őrült nőn nem kell túráztatni magunkat.)

Egyébként érdekes a Wittner Mária-jelenség. Valahol az interneten azt olvastam, hogy Wittner Mária 56-ban kommunistaként támadta a rendszert. (Most nem az a lényeg, hogy ezzel nem értek egyet.) A rendszerváltás után került előtérbe, és sűrűn szabadkozott a rádióban, hogy ő csak úgy belesodródott az eseményekbe, semmi köze semmihez, hagyják őt békén. Aztán fokozatosan heroizálódott, mára 56-os hőssé és szabadságharcossá, sőt, parlamenti képviselővé vált. És parlamenti képviselőként (hiszen ott van, a neve alá írva) együtt nyilatkozik a jobbikosokkal, és helyesli Kádár sírjának kiásását. (Persze, még ő a fidesz őszintébb része. Ő legalább nyíltan parolázik velük.)

Hamar elkészülnek a tiltakozó nyilatkozatok. TGM, Szalai Erzsébet, Susan Zimmermann és mások is ilyeneket írnak alá, és néhány fogalmazvány a szervezeteknél (az ATTAC-nál és az MKT-nál) is kering. Helyi viták alakulnak ki köztünk, néhány tagtársunk nem írja alá a nyilatkozatot, ha abban Kádár rendszerének méltatása szerepel.

Nemsokára Kádár újratemetéséről kezdenek beszélni. Persze, amíg nincsenek meg a csontok, nem beszélhetünk újratemetésről, legfeljebb a sír helyreállításáról. Thürmerék haladéktalanul ország-világ elé állnak, és közlik: csak a Magyar Kommunista Munkáspárt méltó rá, hogy újratemesse Kádárt, bár Thürmerék megítéléséről kommunista körökben is heves a vita. Hagyó Miklósék persze hallani sem akarnak róla.

Május ötödike, NOL:
"Szombaton kora reggelre helyreállították Kádár János síremlékét - tájékoztatott Simóka Kálmánné, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. vezérigazgatója. Mivel a rendőrség nem tartott igény tovább az általuk kihantolt csontokra, azokat visszahelyezhették a sírba."

Thürmer Gyula válaszul közli, hogy a rendszer fél Kádártól, ezért nem engedték, hogy a MKMP újratemesse. Nem tudom, igaza van-e Thürmer et-nak, nem tudom, félnek-e Hagyó Miklósék Kádár et-tól, de az biztos, hogy - az újratemetéstől függetlenül - utálják.

Elterjednek a cikkek Kádár sírjának kibontásáról. Mindenki elemezget, boncolgat. Mindez inkább csak fellendül, mikor egy csepeli lakásban ammónium-nitrátot (robbanószer alapanyaga) és emberi csontokat találnak, ráadásul a tett helyszínén Tomcat is jelen van. Ez teljesen felajzza a közvéleményt. Az emberek arra gondolnak: lám, nyilván Tomcat hantolta ki a sírt, és mindenkinek az eszében az jár: "Na, te mocskos fasiszta, most beszoptad." Aztán kiderül, hogy azok a csontok régiek, több embertől származnak. Tomcat pedig azt mondja, hogy műtrágyát akart csinálni az ammónium-nitrátból. (Nagyon okos, kár, hogy ammónium-nitrát műtrágyát ma gyakorlatilag nem használnak.)
Be kell valljam, nem csatlakozom meggyőződéssel a Tomcat letartóztatásán kajánul örömködő csoporthoz. Természetesen én is utálom, de nem azért, mert fasiszta. Egyszerűen hülye a stílusa. Idegesítő. Mint már beszéltem róla, fasiszta sok van, és Tomcat, mint fasiszta, nem szignifikáns. Nem tartozik az igazán fontos elemek közé. Nem ő a lényeges. Hogy kipakolta volna a Kádár-sírt? Őszintén szólva, nem nézem ki belőle. Mindig kínosan ügyel rá, hogy ne lehessen elkapni. Most mégis elkapták. De azért ne örüljetek előre, várjuk ki, mi lesz ebből a 30 nap előzetesből.
És tudjátok mit? Ne gyűlölködjünk habzó szájjal. Egyrészt, annyit nem ér az egész. Másrészt, neki épp ez a lételeme. Nem kell örömöt szerezni neki azzal, hogy megőrülünk tőle.

És most? Vége a történetnek? Persze nem tudhatom, de gyanítom: igen. A Kádár-csontok szerintem nem lesznek már meg. És a tettesek? Tű a szénakazalban.

Ó, az a Viszkis, a sztár! A legendás kassza-ürítő!
Szökve a sittről, nem volt tétlen pillanatig sem,
s mint kit a szakmai rang kötelez, tüstént nekilátott
fesztelenül rabolászni, csipiszt mutogatva. A nézők
szurkoltak neki, mint kedvenc csapatuknak a meccsen:
csak le ne bukjon, tartsa kegyében a sors ezután is,
fossza szerencsés kézzel a kasszát, törje a borsot
orrok alá, melyeket túl fennen hord viselőjük,
üsse zsaruk hada bottal - persze, ne őt, a nyomát csak!
Így gondolta bizony nem is egy polgára honunknak,
jobb híján így mondta ki: fojtja a düh meg az undor,
torkig van már hetyke urakkal, bank büdösével,
kerge közéleti majmok fülcsikaró ricsajával,
s legfőként a nyomorral, mely lealázza a porba.
Szíve szerint odasózna - de még nem tudja a módját,
hát a fiúra kacsintott: táncoltassa meg őket!
Hisz ha zsivány is, még mindig jobb százszor ezeknél.

Ám forduljon a szó immár kissé komolyabbra.
Taps ha kiséri a rablót - tréfa ugyan, de idétlen,
jelzi, hogy indulatunkból pusztán ennyire futja,
felfedi tétovaságunk s egyben a kor ficamát is:
hősre ha nem lel a nép, a vagányt koszorúzza babérral,
nincs fény, torzak a mércék. Öntudat, ó, hova buktál?

Elszökött Pajkos cica. Még csak észre sem vettük. Nincs kedvem élni.

Én úgy vagyok a könyvekkel, hogy általában hónapokig, de legalábbis hetekig tart, míg végigolvasom őket. Ez az újságcikkekkel persze másképp van. Ha kezembe veszem a hvg-t, pillanatok alatt kiolvasom, ami benne van. Érdekesnek találom, de nem érint meg. A könyvek, sőt, már egy tudományos cikk is (azt nevezem tudományosnak, ami összefüggéseket tartalmaz, és nem az éppen aktuális, de egy hét múlva érdektelen dolgokról szól) lelassít. Azért, mert én olyan vagyok, hogy bizonyos dolgokat nem tudok kiverni a fejemből. Leragadok dolgoknál. Találok valamit, mondjuk egy összefüggést, és annyira elkezdek örülni neki, hogy ledobom a könyvet (persze csak finoman), és elkezdek ugrálni a boldogságtól. Így gondolkodom a gondolatról. Megforgatom az agyamban, megnézem, mi a szép benne, lehetne-e még szebb, vagyis nekem jobban tetsző. És a végén a saját gondolkodásomra formálva elraktározom. És még akkor is kell egy kis idő, hogy megnyugodjak, és elkezdjem egyáltalán tovább olvasni ugyanazt a könyvet.
Gyorsabban kell haladnom, ez egyértelmű. Sok a könyv, és így is biztos, hogy töredékét fogom csak elolvasni annak, amit szükségesnek tartottam volna. Ezért kezdtem olvasni az utcán. Kifejlesztettem egy technikát: ahogy olvasom a könyvet, egy vékony csíkban, fölötte figyelem, hogy mikor kell lefelé vagy fölfelé lépni, hol jön autó, továbbá így ügyelek arra is, hogy ne fejezzen le a villamos.
Így jöttem hazafelé Kőbányáról (tesómat kísértem zongoraórára), és az Örs vezér téren fel akartam szállni a metróra. Csakhogy olvasás közben nem vettem észre az ellenőröket. Egy fiatal biztonsági-ellenőr állított meg:
- Szabad megtudnom, hogy hány éves?
- Hogyne! - feleltem - tizenhét. (Mi a fene, vajon annyi idősnek nézek ki, hogy még nem kell fizetni utánam??)
- Akkor láthatok egy diákigazolványt...illetve bérletet?
- Igen, persze. Elnézést. - mondtam, és kotorászni kezdtem.
- Mit tetszik olvasni?
Megmutattam a borítót. Nem tudom, értette-e a címet, a lényeg, hogy egy bizonyos (illetve több) fizikusról szóló köny volt. Elővettem a bérletet, és készültem kinyitni, de megállította a kezemet:
- Köszönöm, ennyi volt. Csak itt ez a köcsög, és muszáj megnézni.

Hihetetlen sok dolgom van. Valahogy el kell rendeznem a sulit, az érettségit, és mindjárt itt van május 1-je. Ma egy csomó matrica miatt kellett lejárnom a lábam: kinyomtatni és ráfénymásolni őket öntapadós lapokra, amit külön meg kellett venni a Pólus centerben az Office Depot-ban.

Nem érdekes? Alig pár napja írtam Jelcinről, erre meghalt. Úgy látszik, a blogom rossz ómen.

És jó lenne, ha nyerne Ségolene Royale, de nem fog.

Adieu!

A kevés pénzzel rendelkezők csak annyit vesznek tudomásul az üzletekből, hogy emelkednek az árak. Mi mást is látnánk, mint hogy egyre többe kerül a kenyér, a hús, a tej, meg úgy egyáltalán minden. Számomra magától értetődő, hogy nem a kormányt, hanem a kapitalizmust kéne hibáztatniuk ezért, de én meg őket nem hibáztathatom, hogy nem tűnik fel nekik a népbutítás. Tényleg elég ügyesen csinálják "odafönt".

(Egy kedves filozófus barátom verse jut eszembe, ha "népbutításra" gondolok. Így szól:

Egy népbutítás története

Szocialista piacgazdaság
Szociális piacgazdaság
Piacgazdaság
Kuss, büdös proli!)

A húsáru-botrányok és a szalmonellás tojás közismert történetek. Megkockáztatom, ti is észrevettétek, hogy egy időben hónapokig hiányzott a polcokról a libazsír. (Ja, és vajon miért van új biztonsági szolgálat a tesco-ban?)
Ezt tudtuk. Tudjuk. Számítunk rá, és amikor újabb esetekről számolnak be a Híradóban, elhúzzuk a szánkat, de semmi több.
És a legutóbbi Gálvölgyi show-t nézve, mikor az egyik szereplő reklamált a húsáru-pultnál, hogy a virsli friss, titokban teljesen komolyan bólogattam. Az a helyzet, hogy hozzá vagyunk szokva.

Vicces azonban tudni, hogy azokról a termékekről sem tudjuk, hogy mit tartalmaznak és mi van bennük, amiknek az eredetében többé-kevésbé bízhatunk. Kicsit járatos vagyok a kémiában, se soha nem tudnám megmondani, hogy az E-309 Delta-tokoferolt jelent...

A tesóm is nagyon szereti a műkajákat. Zsófy legújabb kedvence az áfonyás müzli. Észrevettem, hogy a zacskójára az van írva: Áfonyás müzli málnával. Azt hittem, értem a dolgot, de azért megkérdeztem:
- Anya, mi az, hogy áfonyás müzli málnával? Az áfonyás müzlinek áfonyával kéne lennie, nem? És nem málnával. Mert akkor az málnás müzli lenne.
- Hát, nyilván az is van benne.
- De akkor honnan tudjuk, hogy nem málnás müzli áfonyával?
- Azt nem tudom.
Hirtelen eszembe jutott valami.
- Az áfonya sokkal drágább a málnánál. Lehet, hogy málnát tesznek bele, és azt kezelik? Lehet, hogy a málnát álcázzák áfonyának??
Apa rögtön közbeszólt, és elárulta nekem, hogy rátapintottam a lényegre.
Ha azt látjárok a boltban, hogy "áfonyás müzli málnával", az azt jelenti, hogy az áfonyát málnával helyettesítik.

De felmerül a kérdés: mi mindent álcáznak még? A választ nem boncolgatnám, csak röviden összefoglalom.

- Szia, én áfonya vagyok. - mondta a málna.
- Én meg francia krémes. - válaszolta a tehénszar.

Szóval, lássatok a trükkök mögé, és vigyázzatok a francia krémesekkel!

Én igazán nem vagyok nagy pláza-rajongó. Általában utálom a tömeget. (Néha viszont jó elvegyülni benne.) Egyetlen bevásárló-központ áll közel a szívemhez, ennek is személyes okai vannak.
Én igazán nem vagyok nagy ruhabolt-rajongó. Azt mondják, ez látszik is rajtam; állítólag kissé szedett-vedett vagyok. A cipőboltokkal toleránsabb voltam egy időben, de mára már azokat is megutáltam, leginkább azért, mert egy darab 35-ös cipőjük sincs. (Ja, és pont 36-tól árulják a cipőket.)
Úgy általában nem szeretem a boltokat, és mikor igazán dühös vagyok, gyakran gondolok az éhbérért dolgoztatott pénztárosokra, árufeltöltőkre, pakolósokra, takarítókra, wc-s nénikre. Néha még a bunkó biztonsági őrőket is megsajnálom: mitől lettek ilyenek?
Nem tudom, mennyire vagytok járatosak az üzletek világában. Én magam nem vagyok az, mégis meg kell említenem néhány boltot, amiket különösen utálok: C&A, Calzedonia, és Zara.
A C&A-ba tegnapelőtt kényszerültem be, mert Lidinek szüksége volt egy vékonyabb kabátra. Rengeteg cucc volt nálunk, beleértve azokat a kabátokat, amikben odamentünk, továbbá azt a kabátot, amit nekem vettünk - előtte.
Anya pedig minden cuccot rám pakolt, egész úgy éreztem magam, mint egy málhás szamár. Ő tehát állt a tükör előtt, én meg tartottam a cuccokat. Egyszercsak jött egy nő. Fiatal volt, barna, sűrű hajú, nem mellesleg két méter magas, és meglehetősen formás. Tulajdonképpen rám se nézett, csak felszegett fejjel kicsit rámkaffantott, ami valami olyasmit jelenthetett, hogy "hé, menj már el az útból, mert itt van dolgom". Persze azonnal pusztultam onnan, ő meg (semmi köszönöm) nagy méltóságteljesen a polc mellé libegett, és válogatni kezdett. Nemsokára be is fejezte, és elvonult.
Egész nap evett a méreg. Miért hiszi az ilyen, hogy miatta kel fel a Nap?

A másik, kellemetlen tapasztalatom a Calzedoniában volt (ez egy zokni-harisnya bolt), egy eladóval. Neki már a fizimiskájáról látszott, hogy nem egészen normális, vagy legalábbis nem az a fajta, akivel ki tudok jönni. Platinaszőke dinófeje volt, nagyon tette magát, és bájhangon csevegett mindenkivel, akin látszott, hogy vastag a pénztárcája. Zsófy egy sima, minta nélküli harisnyát akart venni, de nem merte megkérdezni tőle, hogy hol találja, ezért engem kért erre meg. Odaálltam a pénztár elé, és vártam. És vártam, és vártam, és...10 percnél is többet vártam összesen, miközben más vevők jöttek-mentek, és gond nélkül vették fel a bájcsevegős stílust. Végül kicsit lenéző tekintettel felém fordult, és nem kevésbé lenéző hangon értésemre adta, hogy most mondhatom, mit szeretnék. Próbáltam ehhez a stílusához is alkalmazkodni, hasonlóan kedvesen elétártam a mondandómat, és távoztam az üzletből, a további válogatást Zsófyra bízva. És oda se megyek be többet.

Voltak persze ezen kívül is esetek. Egy alkalommal Dénessel mentem be egy ajándékboltba az Árkád emeletén. Mindenféle illatos olajokat árultak, amivel önmagában véve nem lett volna baj, csakhogy ezeknek különösen művi és különösen erős illatuk volt. Ezért Dénessel elkezdtük hangosan fikázni a termékeiket.
- Mi a probléma? - jött oda azonnal egy eladónő. Gondolhatni, hogy nem beszélt túl udvariasan.
- Hát, csak azt nézzük, hogy milyen büdösek ezek az olajok.
- Nem muszáj őket szagolgatni. Egyébként is, milyen udvariatlanok vagytok ti.
Csodálkozó szemeket meresztettem, és megkérdeztem, miért.
- Háááát....ha bemegyünk egy boltba, először is: köszönünk.
- Ez nem így van. Mi vevők vagyunk, és mivel te vagy az eladó, neked kell előre köszönnöd.
- De én ismerem az XXX kódexet. Azt is tudom, hogy ez hányadik paragrafus. Igen, tudom.
- Hm, ezt nem értem. Neked jogi végzettséged van?
- Nem, de én tudom az illemszabályokat, veletek ellentétben.
Egy ideig még folytatódott a huzavona, aztán elmentünk.

És az egésszel csak annyi a gondom, hogy mivel nekem van kisebb önbizalmam, bármi is történik, mindig úgy érzem, hogy alulmaradtam az ilyen emberekkel szemben.

Miután megjöttem Fohn Mártától, lementem hintázni a játszótérre. Igen, rendszeresen hintázom. A mellettem lévő hintán egy kis mini-skinhead ült. Maximum 15 éves lehetett.

- Szia. - szólított meg - Te hány éves vagy?
- Tizenhét.
- Ki van zárva. Te még kislány vagy, nem?
- Tizenhét vagyok, ha nálam lenne, a személyim is megmutatnám.
- És van férjed?
- Nincs. Barátom van.
- Mióta?
- Másfél éve.
- És te...szűz vagy?
- Nem, nem vagyok szűz.
- Mindennap csináljátok?
- Nem. Mondjuk, hetente kétszer.
- És milyen pózokban csináltad már?
Nagyjából felsoroltam. Utána azt mondtam neki:
- Figyelj! Mostmár mennem kéne. Kezdődik a kedvenc műsorom a tv-ben. Szia.
- Jó. Szia.
Már vagy 20 méterre eltávolodtam tőle, mikor utánam kiabált.
- Gyere csak vissza.
- Megyek már. - visszamentem.
- Velem is csinálnád? - azt hittem, megáll bennem az ütő.
- Nem. - mondtam.
- Miért nem?
- Mert én csak a barátomat szeretem.
- És ha vele összevesznél? Akkor lefeküdnél velem?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert akkor is csak őt szeretném. Egyébként meg úgysem veszünk össze.
- És ha nem lenne a barátod?
- Akkor sem.
- Miért nem?
- Mert csak.
- De én csak azt kérdezem, hogy mindentől függetlenül, velem is csinálnád-e?
- Mondtam már, hogy nem.
- Na ne kamuzz már!
Na, mondom, neked aztán van önbizalmad.
Ezzel otthagytam.

Este 6 óra. Indulnunk kell kézbesítgetni a Dialektika nevű újságunkat. Már említettem, hogy minimális pénzből kell gazdálkodnunk, így a postázás felváltása a kihordással logikus költségcsökkentő lépésnek tűnt. Csaba (apukám) úgy dönt, hogy menjünk a 13. kerületbe, az egyes villamossal. Az Árpád híd után szállunk le, és először a Dagály utcában látogatunk meg egy házat. K.M.-et keressük, de nincs is ilyen a nevek között. Ezért felcsöngetünk egy másik K.-hoz.
- Ebben a lakásban nem lakik ilyen. De három K. van a házban, meg kéne nézni a postaládákat.
A hölgy sajnos elfelejti, hogy ahhoz be kéne mennünk a lépcsőházba. Egy darabig álldogálunk ott, én pedig minden arra járó fiatalnak odakiabálok, hogy nincs-e kulcsa véletlenül.
- Na mostmár elég volt. - mondja apa.
- Nem, nem adjuk fel. - és a csengő felé nyúlok.
- Ok, egyet csengethetsz, de aztán menjünk.
Újra becsöngetek az előbbi K.-hoz, és elmagyarázom neki, hogy be kéne mennünk. Hosszú idő után szól a csengő és nyílik az ajtó.
Bent átnézünk minden postaládát, de nem találjuk K.M.-et.
Megegyezünk abban, hogy ezt bizony hagyjuk a fenébe, és elkezdjük keresni a Viza utcát.
Ez elvileg merőleges a Népfürdő utcára. Csak sajnos minden létező tér, ami merőleges a Népfürdő utcára, az Népfürdő utca. Na ezt adja össze valaki...
Végül hosszas keresgélés után megvan az utca, ami szintén nem egyenes vonalú.
- Hol kell becsöngetni?
- Hát itt.
Igen ám, csakhogy semmi nincs kiírva. Csak a kapucsengő van, számokkal, meg egy helyes kis csengővel, amit a szám beütése után nyugtázás képpen meg kéne nyomnunk, de hogy melyik névhez melyik szám tartozik, nem tudhatjuk. Kicsit a kapunyitó kóddal is ügyeskedem, de hiába.
Végül jön egy lakó. Nagyon alázatos stílusban megkérjük, hogy legyen már olyan kedves, nyissa ki az ajtót, majd odabent végignézzük a postaládákat. V.J.-t keressük. De V.J. sehol.
Nemsokára jön valaki, aki elmondja nekünk, hogy a portán találjuk a névjegyzéket, ott kell megkérdezni, hogy hol találjuk V.J.-t.
Be is csöngetünk a portára. Percekig keresgélnek nekünk a gépben, de V.J. sehol.
- Ettől még lehet, hogy itt lakik - mondja a portás - csak nem biztos, hogy bejelentkezett.
Itt lett vége a történetnek. Meguntuk, és hazajöttünk. Egyáltalán nem értem, hogy hogy lehet az, hogy valakinek tudod a nevét is, meg a címét is, mégsem találod meg.
Amúgy a ház sem volt semmi. Márvány lépcsőház, karcmentes, automata lift, gyönyörű, makulátlan lépcsők, plexi táblácskák minden emeleten...
Mindig félek, hogy az öregek, akikhez kimegyünk, esetleg meghaltak. Egyébként már történt is ilyen. Néha az a szomorú érzésem támad, hogy az MKT (a társaságunk) nem más, mint öreg Marxisták hospice ellátása...kétségbeejtő! És az utóbbi években az átlagéletkor nem csökkent.

Végül, ha valami nagyon cikit akarsz látni, akkor kattints ide!
Éppúgy készülhetett a polgári Oroszországban, mint Brezsnyev alatt, vagy a Rendszerváltás előtt, de ez most mindegy. Lényeg, hogy rettenetes...

Ami azt illeti, kaptam egy kedves levelet az okévtól, hogy 3 hét múlva fáradjak be kémia érettségizni emelt szinten, mindezek mellett pedig még a tizediket is be kéne fejeznem valahogy, és félek, félek mint az állat.
Úgyhogy most nem tudok megírni egy bejegyzést az iskola áldatlan hatásairól, pedig nagyon akartam.
És ha elrontom, akkor csak 12.-ben javíthatok, vagy vihetem a középszintű pontszámom, úgyhogy úgyse vesznek fel...és akkor vége a 11.-ben érettségizés tűnékeny reményének, mert mondtam már, hogy csak 12.-ben javíthatok??

(Szerencsére Fohn Márta mondta, hogy ha nem sikerül, akkor ad papírt, hogy egészségügyi okoból és önhibámon kívül, és ugye orvosi papírral mindent lehet, javítani is.
Amúgy azt nem tudja valaki, hogyha mindenből ötösöm volt félévkor, akkor megbukhatok-e év végén, ha a második félévben nem teljesítek semmit?)

Árpi mondta, még régebben, hogy írjuk le, melyik 10 könyvet vinnénk magunkkal egy...lakatlan szigetre (?). Mivel most nagyon ráérek, leírom, ami most eszembe jut, de indoklást nem írok, mert lusta vagyok. Nincs fontossági sorrend.

1. Marx, Engels, Lenin és Sztálin minden műve (szerencse, hogy ez a Kommunista kiáltványt is tartalmazza).
2. Umberto Eco: A rózsa neve, A tegnap szigete, Kant és a kacsacsőrű emlős
3. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
4. Julius Fucík: Szót kérek
5. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
6. Bibilia (minden eredeti szöveggel, mindenből a legrégebbi és egy újabb fordítással, hogy értsem is, és lehetőleg a Vizsolyi Biblia facsimile.)
7. Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja
8. Arkagyij: Timur és csapata
9. Szemjonov: A tavasz tizenhét pillanata
10. Szimonov összes

Még jó sokminden kéne, de ugye arra már nincs hely, és ez most tényleg csak annyi, amennyit hirtelen kitaláltam. Természettudományos könyveket nincs értelme elvinni, mert az ember úgyis a cikkeket olvassa, de azért ha lehetne, internetet vinnék.:)

És láthatólag nagyon kimaradt belőle a szépirodalom, mármint amit a legtöbben annak gondolnak, de most így jártunk, mert ez jutott eszembe.

Ui.: Ja, és nem lehetne még Csehov: Sirály és Solohov: Emberi sors? Ha más már nem is...